Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

127. CIGÁNYOK (Csalog Zsolt)

evőeszközöket stb.) lényegében a vizsgált terület egészén cigányoktól szerezték be (v.ö.: 125/11/12.); jól kirajzolódik a jelentős tiszafüredi kolónia közvetlen tevékenységének körzete is) a ténylegesnél valószínűleg kisebb körre korlátozva. Távolabb már nem tartották fontosnak a teknőkészítők tiszafüredi lokalitását, a távolibb működési körzet pedig túl is lépi térképünk határait. A tippannal, tippanmeszelővel házaló cigányasszonyok körzete a Tisza vonalát nyugat felé alig lépte át, s a Tiszazug is üres foltként jelentkezik (v.ö.: 125/11/23.). Végül a magyar cigányok vályogvető tevékenysége az egész megyében csaknem általánosnak látszik. Ahol ez újabb (pl. 57.), ott nem jelöli a térkép. (Csak egy kutatóponton kaptuk azt a választ, hogy vályogvetéssel nem cigányok, hanem magyarok foglalkoznak — 44. —, de valószínűleg ez lehet a helyzet a Nagykunság más részein is; a falus településű vidékeken a hiány talán inkább a gyűjtés hiányait jelenti.) A térkép összeállításánál felhasználtuk a 125. téma idevágó adatait is. III. 1. A cigányság létszámára vonatkozó adatok néhol bizonyos mozgásokról is számot adnak — általában újabb beköltözésekről, vagy egyszerűen csak a cigányok létszámának az utóbbi évtizedekre datált hirtelen megemelkedéséről. Egy adatunk rávilágít, hogy miképpen „védekezik" a települések parasztközössége a cigányok beköltözése ellen: „ Cigány sohasem lakott a faluban. Most egy özvegyasszony akarta eladni a házát; egy kétkerekű sárga lovaskocsin Tiszaföldvárról érkezett egy cigány és meg akarta venni, készpénzben 180 ezer Ft-ot fizetett volna érte. Megalkudtak, de a szomszédok nem akarták, hogy cigány mellett lakjanak és felmentek a tanácselnökhöz panaszra. Az elnök idevaló, és azt mondta: neki fontosabb a falu békéje — és a házeladást zároltatta. Nem engedte, hogy cigány költözzön a faluba." (22.) Ellenkező értelmű mozgásra csak két példánk van: régebben volt egy cigány lakója a falunak, egy szegkovács, de elköltözött Szolnokra és azóta nincs a faluban cigány (27.); 1900 körül volt három cigány család, ma nincs cigányság (58.). A létszámmal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a lélekszámot rendszeresen fölébecsülik informátoraink a valós értéknek, mivel irreálisan nagy családmérettel számolnak (pl. 2.: a kalkuláció alapja, hogy „egy családra lehet kb. 8 gyereket számolni" — így állnak elő ilyen becslések: 8.: kb. 25-30 család, = „néhányszáz" lélek) — a családok számára vonatkozó becslések megbízhatóbbak. Cigányok a telep egyik háza előtt (Tiszaszöllős, 1965, DMNF: 2646. Csalog Zsolt felvétele) 2. A hagyományos foglalkozások sorában a magyarcigányság dominanciájának megfelelően dominál a vályog- és sármunka említése (32 eset), valamint a muzsikus foglalkozás (23 eset). A teknőmunkát 14 helyről említik (ez a ténylegesnél valószínűleg magasabb szám, gyaníthatóan több helyen idegenből jött, vándorló cigányok faragtak teknőt). Az oláhcigány foglalkozások közül a kovácsot (fúrókészítőt, reszelőkészítőt, a csigacsináló borda készítőjét) 6 helyről, az üstfoltozót 4 helyről, a rézművest 5 helyről említik, a kupec és lógyógyító cigányokat 7 helyről. Szerepel még a sorban a kosárkötő (3 említés), a gyékénymunkás (11 említés), a tippanárus (10 említés), az ócskás foglalkozás (2 említés), valamint a köszörűs, a seprűkötő és a fazékkantár-készítő (egy-egy említéssel). Úgy látszik, hogy az emlékezettel áttekinthető időkben a hagyományos foglalkozások Cigánytelep putriházai, előtérben vályogtégla-rakások (Tiszabura, 1965, DMNF: 2983. Csalog Zsolt felvétele) 190