Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
127. CIGÁNYOK (Csalog Zsolt)
127. CIGÁNYOK I. A kérdés feltevésével az volt a célunk, hogy felmérjük a megyében élő cigányok hozzávetőleges számát, megállapítsuk települési eloszlásukat, pontosabban kilétüket, valamint hogy — a 125. témához kapcsolódva — adatokat kapjunk az interetnikus és interlokális gazdasági-társadalmi szimbiózisról. A településen élő cigányok közelebbi meghatározását nem direkt kérdéssel kívántuk megközelíteni, mivel eleve valószínűnek látszott, hogy a parasztlakosság nem ismeri annyira a cigányokat, hogy nyelvük vagy saját meghatározásuk szerint megnevezze őket; a tradicionális foglalkozásokra vonatkozó kérdéssel az volt a fő célunk, hogy a hagyományos magyarcigány foglalkozások (zenélés, vályogvetés, tapasztás stb.), a hagyományos románcigány foglalkozás (teknő- és fakanálkészítés), valamint a hagyományos oláhcigány foglalkozások (törzsenként: kupeckedés, szegkovácsság, rézöntés, üstfoltozás) adataiból indirekt úton meghatározhassuk a megyében települt cigányság csoportjait. II. LA cigány lakosság létszáma A cigány családok számáról készült térkép természetesen nem adhat hiteles képet a megye teljes cigány lakosságáról: több olyan helységben, ahol jelentős számú cigány család él, nem is történt gyűjtés (pl. 21.), máshol az informátorok nem vállalkoztak a számszerű becslésre (így maradt üresen pl. a jelentős cigány lakossággal rendelkező 9., 41., 43.), végül pedig a becslések sokszor nagyon is pontatlanok (pl. súlyosan alábecsülve 32. stb.). (Természetesen itt — és a továbbiakban — nincs módunk a rendszeres korrekcióra más források alapján.) Térképünk legfőbb tanulsága, hogy cigány lakosság a megye településeinek legnagyobb részében van, úgyszólván csak a nem történeti települések, a később önállósult községek (3., 10., 50., 53.), és még néhány kisebb falu maradt üresen. Az eloszlás nem mutat jelentősebb táji eltéréseket, talán csak a Szolnoktól délre eső kisfalus Tisza-mente mutat átlagon aluli koncentrációt. Térképünk a gyűjtés időpontjának viszonyait jelzi. 2. A cigányok hagyományos foglalkozása A foglalkozás-adatok kategóriáit a fentiek szerint csoportosítva térképünkön a cigányság három fő csoportjának megtelepedési viszonyait szemlélhetjük: a magyarcigányokét, a románcigányokét és a cigány nyelvű, ún. oláhcigányokét (s az utóbbin belül három alcsoportét). Megjegyzendő, hogy mivel a parasztlakosság a helyi cigányok elégtelen ismerete miatt meglehetősen bizonytalan abban, hogy az egyes áruféléket és szolgáltatásokat (teknő, rézcsengő, tapasztás stb.) helybeli vagy idegen vándorcigányoktól vette-e, adataink igen kevéssé tekinthetők hitelesnek. Megtévesztő a térkép annyiban is, hogy nem veszi figyelembe a mennyiségi viszonyokat; az azonos jelek az oláhcigányok esetében és a románcigányok esetében gyakran csak egy-négy család megtelepedését jelzik (az adott speciális foglalkozás mellett többet nem is tudott volna kereslettel tartani a település és környéke — kivétel e tekintetben 41 nagyobb román cigány közössége), míg a magyarcigányság ugyanezeken a településeken is általában sokkal nagyobb létszámú. A három cigány csoport elhelyezkedése táji elrendeződést kevéssé mutat; mindössze a famunkás román cigányok Tisza-menti koncentrációja feltűnő (ezt a munkájukhoz szükséges nyersanyag — nyárfa — termőhelye is determinálta). Térképünk a századeleji állapotokat tükrözi, akkor a cigányság hagyományos foglalkozásrendje viszonylag még kevéssé bomlott fel (ahol egy-egy foglalkozáskategória megtelepedését a gyűjtés újabbnak jelzi — pl. teknőkészítők: 31., kupecek: 32. — a térképen nem szerepeltettük az adatot). 3. Milyen cikkekei vásároltak a cigányoktól? A megyében megtelepült és az időszakonként idelátogató cigányok sokféle foglalkozása a század elején még számos speciális termékkel és szolgáltatással látta el a parasztlakosságot (részletezve lásd: III.), ezek közül térképünkön csak hármat szerepeltettünk. A teknöfélét (teknőket, vályút, fatálat, fa 189
