Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

126. VÁNDORIPAROSOK (Csalog Zsolt)

ban nem nevezik meg az erdélyiek pontosabb eredethelyét, így csak szerepkörök szerint differenciálhattunk. Jellemző, hogy az erdélyi kereskedők és specialisták működési területe átlépte a Tisza vonalát is és mindenhol fedi a felvidékiek működési területét, bár legtöbb emléküket a megye déli felében találtuk, ahol a felvidékiekről kevesebb adat szól. III. Sajnos, a gyűjtés kevés olyan adatot eredményezett, amely az egyes vándorspecialista szerepkörök alakjainak részletesebb megrajzolását segíthetné. A felvidéki miskárolókról egy adat (50.) tudatja, hogy július-augusztusban jelentek meg, kalapjukon disznósertét viseltek. A bosnyák házalókról egy adat (62.) elmondja, hogy portékájukat fejükön hordták. Néhány adatunk a házaló-szerepek kontaminációjára világít rá. Három adatunk szerint (13., 25., 29.) a sonkolyos tótok azonosak voltak a kaszát áruló vándor kereskedőkkel, egy adat szerint (48.) a vászonfehérítő tótok szedték össze a sonkolyt, egy-egy adat szerint (33.) a sonkolyos léppel, szövőbordával, fakanállal, illetve (52.) kékvászonnal, (20.) köménymaggal, vagy (32.) szövőbordával, fakanállal, nyújtófával fizetett a sonkolyért; egy adat szerint a sonkolyszedő hozta a guzsalyt, a gömöri drótos hozta a kaszát, a kaszanyelet, a szövőbordát és a szövőszéket is (38.). A köszörűs és az üveges szalonnáért, gabonáért dolgozott (20.). A sonkolyos tót szépítőszereket is árult a lányoknak (13.). A megyében élt kisebb jelentőségű miskároló specialistákra helyben többször név szerint emlékeztek, megemlítették, hogy uradalmi juhász volt (46.), vagy hogy lóherélö specialista parasztember volt (47.). Az évenként ismétlődően visszatérő felvidéki házalókat néha csúfnevükön őrzi máig az emlékezet (pl. 9.: Lekvár Gyurka, Zsír János). Csalog Zsolt 188