Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

106. A VESZETT KUTYA KÜLDÉSE (Csalog Zsolt)

106. A VESZETT KUTYA KÜLDÉSE I. A megyében történt korábbi gyűjtésekből ismerjük a hitet, mely szerint hozzáértő (természetfeletti hatalommal rendelkező) ember rá tudja küldeni a veszett kutyát mások jószágára. A kérdőívvel kutattuk, hogy az adott kutatóponton ismerik-e a hitet, s hogy a hit helyi változata szerint milyen módon küldték a veszett kutyát, valamint hogy kik rendelkeztek a küldés képességével. Kértük a gyűjtőktől a küldés hiedelmével kapcsolatos esetleges mondák szószerinti lejegyzését is. A veszettség gyógyítása (lásd: 32.) gyógyítói (lásd: 130.) és a veszettség betegségéhez kapcsolódó hiedelmek az extenzív nagyállattartással összefüggő kérdések, így feltehetően archaikus elemei az alföldi népi kultúrának — e meggondolás vezetett a kérdéskör kutatásához. 77. 1. Ismeretes-e a veszett kutya küldésével kapcsolatos hit? Térképünk e hitmotívum ismertségéről és a módszerekre vonatkozó kérdés nyomán összegyűlt teljes adattárat adja. A módszerek mélységéig csak megfelelő intenzitású terepkutatás hatolhat, így a módszerekre vonatkozó kisszámú jel földrajzi elrendeződése meglehetősen esetleges, s valószínűleg nem is közelítjük meg velük a ténylegesen ismert változatok teljes skáláját. A küldés hiedelmének puszta meglétét már nagyobb biztonsággal regisztrálhattuk — ennek megfelelően a térkép hitelesen vetíti elénk a földrajzi (-etnikai?) elrendeződést: a küldésre vonatkozó hit két zárt területen, a Nagykunságban és a hozzá csatlakozó északkeleti megyerészben, illetőleg a Nagyrév-Mezőtúr vonaltól délre ismert. (E rendbe csupán a két észak-jászsági adat nem illeszkedik.) Az előbbi terület valóban az extenzív nagyállattartás klasszikus területe, az összefüggés ez esetben valószínű; a déli elterjedés hátterét kutatva viszont arra is gondolnunk kell, hogy e vidék a hiedelemmondák egy jeles alakja, a nagyhírű szentesi veszettorvos, (Veszett) Nagy Sándor praxiskörzetébe esett (v.ö.: 106/2.). 2. Veszettorvosok A hiedelemkör személyes tapadását illetően három mondahős (pontosabban: egy személy, a szentesi (Veszett) Nagy Sándor veszettorvos és két veszettorvos-család, a tiszaroffi (Orvos) Tóthok és a karcagi (Orvos) Nagyok jelentősége emelkedik ki (róluk részletesebben lásd: 130.). Mellettük még 9 csak saját településén ismert személyhez (közülük 2 tanult állatorvos) kapcsolódik a hiedelemkör. (A bácskai kutatópontokról lásd: III.) III. Hiedelemadatok és mondák A Nagykunságban és peremén működő, a hiedelemkörhöz személyesen kapcsolódó két veszettorvos-dinasztiához harmadikként társul a bácskai nagykun telepesfaluban, Bácsfeketehegyen a századfordulón működött (Orvos) Kiss János illetve családja. Praxisuk körzetét a gyűjtés nem deríthette fel — lehet, hogy volt falujukon túl terjedő körzetük, bár a telepesfalu etnikai izoláltsága ilyen tekintetben speciális helyzetet jelenthetett. A küldéshez értő, csak lakóhelyükön ismert személyek gyűjtésünk szerint a következők voltak: 5.: a helybeli állatorvos (közelebbi adatok nincsenek), 7.: Barta István (közelebbi adatok nélkül, 34.: Lippai doktor (a századvégen), 36.: Tóth Mihály (közelebbi adatok nélkül), 37.: a tiszaroffi Orvos Tóth egy cimborája, 38.: Mátyus Antal, 44.: Fábián Imre (+1930 körül, „a roffi Orvos Péter komája volt"), 48.: egy Lúdoktor ragadványnevű helyi gyógyítóember (+1905 körül), 52.: Balázs János gulyás, veszettorvos (század eleje), 67.: Béres Lajos (századforduló) és Varró Bálint borbély, köpülőember. A hiedelemkörhöz tartozó, nem térképezett motívumok, illetve a térképezetteknek részletesebb, mondai fogalmazásai: A küldésre vonatkozó hit néhol csak szólás formájában maradt fenn: „Majd elküldtek, mint Nagy István a kutyát" (40.), „elkűdtek, mint Orvos a kutyát" (37.). 112