Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

is, mely elmondja, hogy " Minek utánna ... Nemes Jász Apáti Helsége cü&aos képpel Szaporodott volna, és némely mostoha időkben a Nép csak nem erejinfelül terheltetnék, látván az Elöl járók, hogy az meg kívántatott Summa Pénzt az Szegénység meg nem adhatná ..." , megkísérlik a tehetősebbeket a korántsem csekély adóösszegek megelőlegezésére rábirni. Majd pedig amikor ez nem sikerül, akkor kére kednek fel, hogy uj

f előnyösebbnek mutatkozó lakhelyet keressenek maguknak.FODOR Ferenctől tudjuk, hogy ez a kivándorlás a puszta Kunszentmártonba 1718-tól 172o12 ig A-I családdal csökkentette a Jászapáti lakosok számát. De ugyanakkor, mint ifj . Dósa József emliti - Szentgyörgyiek is érkeztek az apátiakkal Kunszentmár13 tonba. Az idézett konkrét eset és egyéb nem hivatkozott kivándorlások azonban nem jelentették azt, hogy a Jászság területe minden vonatkozásban elvesztette vonzóerejét. Az elvándorlók helyére az ország szinte mincen tájékáról áramlottak ide ujabb és ujabb betelepülők. Földesúri hatósága nem volt azonos az egykorú kisebbnagyobb, közvetlenül a jobbágyok közelében élő földesurak nagy részével, s még sok vonatkozásban kedvezőbb feltételeket tudott biztositani, mint sok mohó, kiméletlen kizsákmányoló módszert alkalmazó, helyben vagy közelben lakó földesúr. A Lovagrend kapitalisztikus törekvéseket szem előtt tartó rendi képlet volt. In tézkedéseit tervszerűség, észelvüség vezette, s ez elsősorban abban nyiivánult meg, hogy nemcsak a pillanatnyi, előnyösnek mutatkozó állapotra tekintett, hanem nagyobb dúsabb, de későbbi jövedelmek érdekében követeléseinek behajtásával várni is tu — dott. Mig a korábbi szemlélettel gazdálkodó birtokosok a földjeiken élő jobbágyoktól sokszor jogtalanságok során át is minden járandóságukat azonnal behajtották, megfosztva igy azokat gyakran a legszükségesebbektől is, addig a Német Lovagrend azt az elvet tette magáévá, amit nagyobb mértékben maga a császári udvar is köve — tett magyarországi politikájában : " etetni kell a birkát, ha nyirni akarjuk." A rend távol élvén birtokaitól, azzal csak Berényben székelő megbízottai utján érintkezett, nem avatkozott bele a birtokon lévő, vagy újra telepitett községek életébe, annak sorsát lakosai a korábbi szabad korszakban megszokott önállósággal, öntevékenyen intézhették. Ez mindenesetre lényeges öntudatgyarapito különbséget jelentett a jászkun községek számára a megye egyéb, földesúri hatóságai alatt élőkkel szemben, s azzal a következménnyel járt, hogy a már maglévő tizenegy jász község lakosainak száma tovább emelkedett, A Német Lovagrendnek, mint a Jászkun Kerület uj földesurának a józan önérdeken alapuló, előbbiekben vázolt gazdaság-politikája a nagy mértékben elpusztásodott, gyé ren lakott Nagykunságban érvényesült a legplasztikusabban. E hatalmas, úgyszólván lakatlan területre csalogatni kellett a lakosságot, s ez csak különféle kedvezmé nyék segítségével volt lehetséges. A betelepedést segitő, a Német Lovagrend által biztosított kedvezmények között első helyen az adómentesség volt a legcsábitóbb erő. A teljeaen lakatlan Kisújszállással kapcsolatosan, amely 1715-ben még nem szerepel az országos öaszeirásokban sem, először " 1717-ben jelenti az adminisztrátor a Lo vagrendnek, hogy egy falu akar betelepedni, Kisújszállás néven, kovekezőleg a beteli lepülőknek két évi adómentességet kér a vármegyétől, amit a vármegye meg is adott." A másik kedvezmény, amit a Lovagrend helyzetéből folyóan nyújthatott az, hogy a te- 5o -