Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)
Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/
ruiet használatáért nem jobbágyi szolgáltatásokat követel, hanem évi taxát."172oban Karcagon - irja TÓTH Dezső - 7 nemes, 1>1 ta x ás van , zsellérről szó sincs." Ugyancsak taxa formájában rótták le kötelezettségeiket az 1699-ben pusztaként jelentett Turkeve és Kunhegyes, melyek 1711-től kezdve kezdtek benépesedni, illetve . , .., . 16 visszatelepülni. A Lovagrend követelte egyéb szolgáltatások is kedvezményesebbek e területen. Kunmadarason a kezdeti időszakban, " 1711—172o-ig semmi beszolgáltatást nem teljesítettek ... 172o~ban az ellenőrző birósági kiküldöttekkel a jobbágyi terhek beszolgáltatására kénytelenek voltak megegyezni. Abban állapodtak meg, hogy visszamenőleg mentesülnek a terhek alól , de 172o. évre l.oo5 köböl vetés után szolgáltatást 17 vállalniok kell." A tárgyalások során - noha több mint tiz éves adómulasztás terheli őket - mégis " sikerült elérniök azt, hogy földesúri taxájukat pénzben állapítsák meg , mely 1722-ben 7oo Ft-nyit tett ki. A summás taxa fizetés révén az ország más jobbágyaihoz viszonyítva előnyösebb helyzetbe kerültek. A legelők, rétek, halészó és csikaszé vizek kiesvén az ellenőrzés alól, a szilajpásztorség, ha-1 o lészás és csikászás külön jövedelmi forrásul szolgált. Volt példa arra is, hogy a Lovagrend - gazdálkodási elveinek és elképzeléseinek megfelelően - indokolt esetben még a megtelepedés után is a szolgáltatásokat teljesen elengedte. Nemcsak visszamenőleg, mint azt Madaras esetében láttuk, hanem az esedékes évi járandóságától is eltekintett, pl. Kisújszállás esetében, amikor az nagy tűzkárokat szenvedett. " 1724-ben egy nagy tűzvész, melybe a szalmatetős uj falu szinte teljesen odaégett, Kyau, a rend adminisztrátora ... siet a taxát el engedni , nehogy a nyomorúság elől elszökdössön a nehezen szaporodó lakosság,amely benépesülésével csak nem régen támasztott uj reménységeket a rend gazdasági érdekei felől. Nem is csalódott Kyau, mert 173^-ben már 91o frt Taxát vehet meg raj19 tuk. M /Ezt megelőzően pl. 1722-ben 4oo Frt volt a taxájuk./ A Nagykunság az emiitett okok miatt / nagy puszta területek, szabad földfoglalási lehetőségek, kevésbé szigorú, vagy csekély mértékű ellenőrzés miatti kedvezőbb adózási feltételek, a pénzben egy összegben fizetett taxa / vonzóan hatott a megyén belül vándorló, de a megyehatárokon túlról igyekvő emberekre egyaránt. A kunszentmártoni megszállók például, mikor a tiszabői pusztát karózzék, / a Tiszabői Puszta HallernééjHellebronth és Almásy Pál földesuraké/ készségesen lemondanak a Tiszabőn való végleges megtelepedési szándékukról, amikor " egy éltes Öreg Ember " azt tanácsolja nekik, hogy " ne földes Uraság fölgyire, hanem Kun földre Siesse 21 nek, ahol mint addig, ugy ezután is a Földes Uraság igájátul mentek ..." A tanács meghallgatása és a tovább vonulás nem csupán a régi jászkun szabad álla pótokra való visszarévedés, vagy egy majdani, ujabb független jogállapot bekövetkeztének reményében történt. Sokkal inkább fakadt abból a természetes és gyakorlati okból, hogy az eladatással járó szolgaállapot terheit az ellenőrzéstől távol eső Nagykunság - a távolságon tul az ellenőrző szervek már emiitett elvei miatt iskevésbé érezte és viselte. A kunmadaras! /Karcag mellett legjelentősebb nagykun község/ lakosok - mint láttuk - például M 1711-tŐl l72o-ig semmi beszolgáltatást nem i telj esitettek. Egyszerűen nem vették tudomásul a Német Lovagrend hübérurasá gát!" 22 -51-
