Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

Ez az uj helyzet kezdetben nem azonosan érintette a Jászságot és a Nagykunságot, Közülük, - mint emlitettük - a Jászság vészelte át kevesebb veszteséggel a szatmári békekötéssel lezáruló háborús korszakot. Benne a végleges község-keretek már az 1699. évi Pentz-féle összeírás idején kialakultak, s az 171o~es Német Lovagrend által elrendelt ujabb összeirás szerint is számuk emezzel azonosan ti zenegy, s megegyezik az 172o-as, Acsády-által feldolgozott összeíráséval. " A Pentz-féle összeirás 1699-ben a Német Lovagrend által fizetendő vételár megál lapitasa érdekében történt, s rendkívül gazdag anyagot tartalmaz : a lakosságot névszerint is feltünteti, kitér helybeli és idegen voltukra, s teljes gazdasági statisztikáját közli az eladatásra szánt Jászkunságnak." A Jászságra vonatkozó adatait FODOR Ferenc elsőként, de ma is egyedülállóan rendkívül finom és részletes elemzésnek vetette alá, s összehasonlította az 17o2-ben bekövetkezett, eladás után készült statisztikai felvételekkel l?2o-ig bezárólag, mely évre vonatkozó adatfelvétel egészen az 174-5-ös redempcióig a legutolsó volt. Elemzései megállapították, hogy a Jászságban 1699-ben összeirt lakosság becsült létszáma 1153 családot figyelembe véve, 72o4 volt, 171o-ben ez a szám 1315 családra, 789o főre, 172o-ban pedig 1632 családra, s az ennek megfelelő 98I0 főre emelkedett, gondosan mérlegelt becslés szerint. A közölt adatok a vizsgált Időszak népességi viszonyainak fejlődését állapitják meg. Nem ilyen egyszerű a helyzetkép azonban, ha - mint azt FODOR Ferenc tette — a számadatokat az egyes községekre lebontva vizsgálja, sőt ezen túlmenően - minthogy erre az 1699. évi és az 172o. évi névszerinti felvétel is módot nyújt, - a név előfordulások tükrében is elemzi. Ezen adatokból megállapítja, hogy az egyes községek lakosságának kalkulált létszáma korántsem ilyen egyenletes fejlődésü. E viszonylag rövid idő alatt erősen hullámzott. " 172o-ban már nem találunk meg számos olyan nemzetséget, az egyes falvakban,' amelyek még l699~ben ott éltek. Alig van község, ahol az 1699-i népnek csak legalább 5o %-a is helyben maradt volna, vagy legalább is ne csúszott volna le az összeírásra sem érdemesített, mert földhözra9 gadt, nem adózók sorába." Bár sorsuk pontosan nem ismeretes* FODOR Ferenc arra a megállapításra jut, hogy : " ennek a nagy kihurcolkodási mozgalomnak kétségtelenül legjelentékenyebb mozgató ereje az eladatással járó sors-romlás volt."

10 Amig korábban éppen a jászkun kiváltságok által biztosított nagyobb szabadság, függetlenség, a földesúri hatóságtól való mentesítés tette vonzóvá a letelepü lést e háborús pusztításoktól leginkább megkímélt területen, a kiváltságoknak az eladatással bekövetkezett elvesztése, s a terheknek, szolgéltatásoknak váratlan megnövekedése, azoknak ismételt, zaklató összeírások utján való megállapitésa éppen a megtelepedett lakosságra hatott riasztólag, s adott ösztönzést az elvándorlásra kedvezőbb életfeltételek reményében, melyeket az uj helyzettel elégedetlenkedő jászok immár a Kis- és Nagykunság néptelenebb, jobban elpusztásodott területein véltek leginkább feltalálhatni. E feltevés helyességét erősiti az a tény is, hogy a lovagrendi megbízottak éppen Berónyben székeltek, a jászok tehát állandóan szemük előtt voltak, jobban, mint a távol lévő, jóval néptelenebb kis- és nagykun területek. Ennek bizonysága a kunszentmártoni már idézett "megszálló levél" - 49 -