Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

I. A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT ALAKULÁSA A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN A községhálózat pusztulásának mértéke A mai Szolnok megye területe a török hódoltság után, illetve az utána következő Rákóczi-szabadságharc befejeztével a következő részekből állt : Jászság, Nagykunság és Heves-Külső-Szolnok megye tiszai járásából. A török hódoltság, majd a Rákóczi-szabadságharc együttesen közel kétszáz éves harcai a megye területén, annak mindhárom részében óriási pusztításokat végeztek, Ezekből legépebben a Jászság került ki. Már az 1699. évi Pentz-féle összeírás idején, közvetlenül a török elleni felszabadító harcok után megindult a Jászság benépesülése és helyreállt annak a tizenegv községnek a kerete, amelyik ma is megtalálható. Ezek állományában a Rákóczi-szabadságharc sem okozott jelentősebb károkat.Elsősorban azért, mert maga a terület nem vált hadszintérré, a szabadságharc alatt betörő vagy átvonuló csapatok pedig nem okoztak olyan károsodást, amely e területen a községi élet kereteit megsemmisítette volna. Súlyosabb helyzetben volt a Jászsággal azonos jogállású Nagykunság, Itt már a Pentz-féle összeírás is egyedül Karcag és Madaras területén talált lakos okát,Pentz a Nagykunság többi részét, - de magát Madarast is - pusztaként jelentette, s ilyenként került is be 17o2-ben a Német Lovagrenddel kötött szerződésbe, A Nagykunságot a török hódoltság és a felszabadító harcok viszontagságai tették ilyen mértékig tönkre. A Pentz-féle összeírás körüli időszakban megindult ennek a területnek a benépesítése is, azonban a Rákóczi-szabadságharc alatt az újonnan megtelepedett la — kosságot maga Rákóczi telepitette át stratégiai okokból átmenetileg Rakamazra és vonta ki az ellenség elől. így vált a terület ismét lakatlanná, a betörő csapatok szabad prédájává. Csak a szatmári békekötés után történhetett meg hazaköltözésük Kunhegyesre, Madarasra, Turkevére,és Karcagra, mely helységek a Nagykunság terüle2 tén egyedül voltak lakottnak tekinthetők ez ido tájt. A Heves-Külső-Szolnok megyéből területünkre eső részek Nagykunsághoz hasonló mos toha népességi viszonyairól SOÓS Imre a következőket mondja : " A szolnoki Tisza tájon a török korszakban ismételten bekövetkezett falupusztitésok az állandó települési rendszer felbomlásához vezettek. A lakosság a pusztítások és elhurcoltatás elől elmenekült a nádasokba, a nagyobb városokba, aztán visszatért, felépítette vályogházát, fűzfavesszőből font kunyhóját vagy szállását, hogy a legközelebbi török portyázás alkalmával ismét elmeneküljön védettebb tájakra. A települések jelentős része elnéptelenedett, pusztává vált, ennek következtében még 1728-ban is a 22 népes falu mellett 4-8 a néptelen puszták száma. Az újból benépesült falvak gazdasági - 45 -