Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a IX.-XVIII. században /Selmeczi László/

kok. A megye nagyobb magánbirtokosai a kemeji provinciában az Abák érj a magát a besenyő vezér Thonuzóbától származtató Tomaj nemzetség. Kenderes és Tiszabő környékén a Dem nemzetség birtokolt. A tatárjárás önmagában is nagy pusztitást okozott, s következményei tovább gyorsították a királyi birtokok elajándékozását. Nagy területek váltak lakatlanná. Lakatlan területekre, elpusztult Árpád-kori falvak helyére történt a török nyelvű kunok és az alán eredetű jászok betelepítése, A mai Nagykunság területére a kunok Olás nemzetsége telepedett. E nemzetségnév az orosz krónikákban is előfordul ulasevicsi néven. Az Olás nemzetség szállásterülete lehúzódott egészen a megye déli ha táráig, Kunszentmártonig, /Bábocka/. E szállásterületből alakult ki a Kolbáz-szék, Kolbázszállás központtal. Az ugyancsak a megye mai területére /Jászság/ beköltözött jászok megtelepedésére korai adattal nem rendelkezünk. Feltehetően a kunokkal együtt költöztek be az országba, azok egyik nemzetségeként. Szállásterületükből alakult ki Berény-szék, Berényszállás /Jászberény/ központtal. A kun és jász telepités után, mely a hgtelepitettek számára territoriális önállóságot, jogállásban kiváltságos helyzetet /köznemesi rang/ eredményezett, Szolnok megye közigazgatási egysége tovább már nem volt fenntartható. A megye részekre szakadt. Az uj szervezés értelmében az erdélyi vajda lett egyben a szolnoki ispán is. Egy ideig még ő bonyolitotta a sószállitást. Később a sószállitás kikerült a kezéből, de a szolnoki ispánság továbbra is össze volt kötve az erdélyi vajda méltóságával,Ezzel a szervezéssel jelent meg Belső- és Külső-Szolnok megye mint közigazgatási egység, BelsőSzolnok megye a Meszes kaputól keletre elterülő területet ölelte fel, benne volt Désakna is, mig Külső-Szolnok megye a Meszes kaputól nyugatra eső részt foglalta maga ban. Ez az organizáció végig fennmaradt a 1A-, század folyamán. Luxemburgi Zsigmond Külső-Szolnok megyét két részre osztotta, A Meszes kaputól nyugatra eső közvetlen környékből lett Közép-Szolnok megye, mig a Szolnok körüli részek továbbra is a Kül14ső—Szolnok megye nevet viselték. Az Árpád-kor gazdasági-társadalmi fejlődésére Szolnok megye területére vonatkozóan igen kevés adattal rendelkezünk, A meglévő adatok zöme és a kisszámú régészeti ásatás anyaga* is feldolgozatlan. Annyit azonban e kevésszámú adat alapján is megálla pithatunk, hogy a kunok és a jászok betelepitéséig a fejlődés megegyezik az orszá gossal és ezen belül az alföldivel, A fejlődés felvázolásánál az Árpád-kori Szolnok megyékből a mai Szolnok megye területét alkotó részek veendők figyelembe, igy-KülsőSzolnok megye, a Jászság és a Nagykunság, Külső-Szolnok megyében a feudális berendezkedés megszilárdulása után, a 12. században eltérő volt a társadalom szerkezete a királyi birtokokon /királyi vár és a hozzá tartozó földek/, valamint az egyházi, ill. magánbirtokokon. A királyi birtokon elkülönült a katonáskodó /várjobbágyok/ és a gazdálkodó-szolgáltató népesség,mig az egyéb birtokokon a falusi földközösség virágkorát élte. A 12, században indult meg a korai mezővárosi fejlődés is. Az alakuló mezővárosok - tulajdonképpen a megyeszékhelyek - egy-egy területi egységben kereskedelmi központok voltak. A 13. századra kiépült az egyházi és világi nagybirtokrendszer és ennek természetes velejárója volt a királyi birtokrendszer /adományozások révén/ és a királyi várme - 31 -