Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a IX.-XVIII. században /Selmeczi László/

r tartására rendelődött, a másik fele pedig a királyi udvarház fenntartására. A feudális vármegye nevét feltehetően első ispánjától, Szolnoktól /középkori irá7 sai : Zounuk, Saunic, Zaunuk, Zaunuch, Zawnich, Zounuc, stb./ vette. Külső-Szolnok megye feudális megszervezésére helynevekből is következtethetünk. Már az egyik Árpád—finak is lehetett a megye területén szállása. A Karcag határában levő Üllő helynév, feltehetően az ott fennállott Árpád-kori falu. nevétől ered. Ugyancsak korai feudális birtoktestre utal a Törökszentmiklós határában levő Décse helynév /szintén elpusztult Árpád-kori falu/, amely Géza fejedelem nevét őrizte meg. Feudális szolgáltató szervezet kialakulására következtethetünk a Fegyvernek /fegyvernök = fegyverhordozó/ helynévből is. Régészeti leletek hiján ugyancsak helynevekből következtethetünk a honfoglalás korában a magyarokkal együtt élt, s a megye területére telepitett más néptöredékekre is. így a várkony /Tiszavárkony/ név avar töredéket jelöl, a yarsány /Alsó- és Felső-Varsány/ név a kabarokkal együtt betelepült alán népelemet, Besenyszög neve va 9 lamikori besenyő telepet jelöl. Szolnok megye területe az Árpád-korban, fokozatosan kiterjedt az erdélyi Szolnok megyéig /Belső-Szolnok/, ahol az ősfoglaló Agmánd nemzetség birtokolt, A szolnoki várföldek láncszerűen kötötték össze Belső—Szolnok megyét a tiszaparti Szolnok várral, laza területi egységet képezve. Szolnok megye tulajdonképpen az észak-erdélyi só szállításának biztosítására, az é— szaki sóut védelmére szerveződött, A só, amely a korban a lakosság egyik legfontosabb közszükségleti cikke volt, az észak-erdélyi sóbányákból^Désakna,. Szalacs/ tengelyen érkezett Szolnokig, később a máramarosi sóbányák felfedezése után pedig tutajon. A szolnoki ispán fő feladata a sóut biztositása, biztonságának megóvása volt. Szolnok megye területi egysége egészen a tatárjárásig megmaradt. A váradi regestrum tüzesvas lajstromai szerint a 13. század elején még számos, később bihar-megyei,szabolcsi és szatmár-megyei helység szolnoki várföld volt. A feudalizálódással a megye egyházi megszervezése is megtörtént. Az egyházi szerve zés nem volt egységes. Erős nyomai vannak a görög ritusu kereszténység elterjedésé nek is. Tétmonostora görög ritusu templom volt. Az Abák nemesi nemzetségének világi birtokain szinte a római ritussal egyenrangúan terjedt a görög ritus. Egyes elképzelések szerint a kemeji esperesség még a lo, században szerveződött, a görög ritus szerint. Szolnok megye területe több római keresztény püspökség fennhatósága alá tartozott. Szolnok és vidéke a váci püspökség része volt és külön szolnoki esperesség vigyázta fel. Szomszédságában, tőle észak-keletre fekvő kemeji provincia szintén esperesség volt / a tatárjárás - 1241 - után megszűnt /, az,egri püspökség részeként. A me12 gye erdélyi részei az erdélyi püspökséghez tartoztak, A 13. században Szolnok megye nagy átalakuláson ment át. A királyi birtoktestek nagyobb részükben eladományozásra kerültek. Kialakultak a világi feudális magánbirto - 3o -