Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Kommentárok

27. PÁSZTOROK JELVÉNYEI, TOLLVISELET I. A hagyományos keretek között folyó pásztorkodásnál a pásztor a viselet, a munkaeszközök, diszitett használati tárgyak segitségével is kifejezte a külső szemlélő számára hovatartozását. Azt vizsgáljuk, hogy az emlékezettel elérhető időben mi maradt meg ebből a kifejezésformából, a korábban egységesnek tekinthető jelrendszerből. A jelrendszer alakulása jól tükrözi az állattartás egészének átalakulását is, ezért vizsgálata fontos tanulságokkal szolgálhat. Bizonyos szerszámok, viseleti darabok ugyanis kizárólag hivatásos pásztorokhoz kötöttek. A hivatásos pásztorok pedig - mintegy a szakértelmükre, társadalmi státu sukra is büszkén - feltétlenül tovább Őrizték ezeket a hagyományokat. Ahol a pásztoroknál nem található meg a hagyományos, egyúttal jelként is funkcionáló eszközanyag, viselet, ott csak alkalmi munkavállalókkal, sok esetben kényszerűségből munkát vállaló cigányokkal állunk szemben, s ez egyúttal az állattartás hagyományos módjának jelentéktelenné válását, csökkenő gazdasági súlyát is jelzi. Négy nyájfajta pásztorainak eszközeit, használati tárgyait vizsgáltuk meg, s bennük a jelfunkciót kerestük, A juhászok, gulyások, csikósok és kanászok terelőszerszáméra / ostor— és botféléjére/, kalapjára és különleges jelvényére /pl. tollviselet/ kérdeztünk rá. Külön kérdés vonatkozott a toll viselésének módjaira és szabályaira. Vizsgáltuk a szétválasztás szándékával azt is, hogy viseltek-e a pásztorok mellett a parasztok is és ha igen, milyet, hogyan. Megfigyelhető-e valamilyen rendszer a toll viselésének módjában mind a paraszti, mind pedig,a pásztori rendben ? Végül a toll beszerzésének lehetőségeit igyekeztünk felderiteni. II. 1. A gulyás terelőszerszáma /botféléje/ A megyében - mint az a térképről leolvasható - általános volt mind a bot, mind a karikás ostor használata, rendszerint együttesen. Kevés helyen terelték a csordát csak karikással /l, 8, 11, 15, 16, 19, 22, 26,,38, 63./ Hangsúlyoznunk kell, hogy csak karikást kizárólag a csordások használtak. Ezeken a kutatópontokon gulya nem volt. Ugyanilyen tanulságos a bot kizárólagos használata. A megye keleti, nagykunsági területein általános, hogy a gulyát bottal terelik. Itt viszont azt kell kiemelnünk, hogy a bot kizárólagos használata minden esetben csak a gulyához kötődik. A Nagy kunságon kivül az alábbi kutatópontokon találunk még ilyen adatokat : 43, 44, 45, 48, 51r-§2, 4, 13, 18, 24, 27, 3o, 31, 36, 37, 42, 54, 60, 61, 65. A fentebb el mondottakat erősitik a megyén kivüli adatok is. Az északkeleti területekkel rokonságot mutató 69, 7o. kutatóponton mindkét eszközt használják, mig.a Nagykunsággal határos 71, 72. településen csak a bot volt a terelőszerszém. A 68. telepes község is csak a botot ismeri. Néhány kutatópontról adatunk van a bot anyagára vonatkozóan. Gyakori a somfa bot /3, 45, 68./, tölgyfa bot /45, 48./, meggyfa bot /58./

9 kőrisfa bot /59./ - 193 -