Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Kommentárok

2. A kanász terelőszerszáma /botféléje/ Megyénkben a nyájak közül a csürhe az, amelyik legtovább és legintenzívebben megvolt. Ezt a gyűjtött anyag is egyértelműen igazolja. A tanyás rendszerű, kis községi mag­gal rendelkező települések kivételével /9, 5o, 53./ disznónyáj mindenütt van. A kanászoknak kétféle terelőszerszámuk volt : a bot és a karikásostor. Jellemző, hogy együtt a két eszköz kevés helyen található, ill. használatos : 14, 28, 29, 32, 41, 42, 48,, 51, $4, 65, 68, 69, 7o. Az az éltalános, hogy külön-külön fordulnak elő ezek az eszközök. A gyakoribb terelőeszköz a karikés. De nem ad foltszerű, egységes képet a bot használata sem, mindenütt megtalálható szétszórtan a vizsgált területen: 3, 5, 13, 2o, 25, 27, 3o, 31, 35, 38, 43, 6o, 61.' Néhány részletesebb gyűjtés & bot anyagára is utal, nevezetesen, hogy a kanász bot­ja erős, SZÍVÓS somfából készült. Néhány adat van arra is, hogy a kanászoknak foko­suk volt /19, 45, 52./ 3. A juhász kalap f ja A pásztorszervezet egyik jellegzetes alakja volt megyénkben a juhász. SzámontaEtot­ták foglalkozása melleit jellegzetes viseletéért is, melynek egyik jellegzetes da­rabja volt a kalap. A rendelkezésre álló anyag igen változatos forma- és használati rendszert ad. Cso­portos itásuknál a,következő szempontokra figyeltünk : parasztkalap, kiütött tetejű, nagy- és kisszélü, A parasztkalap terminológia azt jelzi, hogy a kutatóponton nem volt speciális kalap­ja a juhásznak, hanem ő is a faluban használatos kalapban járt. Fontos itt hangsú­lyozni, hogy ezeken a kutatópontokon jelentősebb juhászattal nem is igen számolna ­tünk. Parasztkalapra a következő kutatópontokról van adatunk : 1, 2, 8, lo, 26, 49, 55. A kiütött tetejű kalap terminológiát azért hangsúlyoztuk, mert általa a viselés jel­lemzőjét kivántuk bemutatni. Mindig ugy viselték a juhászok a kalapjukat, - legyen az paraszt vagy juhészkalap - hogy a tetejét kiütötték, szemben a paraszti gyakor­lattal, ahol a kalap tetejét begyűrték. Ezért a juhászok kajapviselésének ez az e­gyik jellegzetessége volt. Nagyszélű kalap : Vizsgált területünk nagy részén jellemző, hogy a juhászok nagy ­szélű pásztorkalapot viseltek. Területileg foltot nem ad a viselési térkép. Ezek a speciális kalapok többnyire asirral át voltak ítatódva, s igen keménnyé cserzette ő­ket az idő. Kisszélü kalap : Ez is speciális juhász-viseletdarab volt. Jellemző rá a kicsi pe­rein és a magas, kiütött teteje. Kartogréfiailag a Tiszazug jellegzetes yiseletdarab­ja, de még néhány más kutatóponton is megtalálható : 41, 42, 43, 44, 46. - 194 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom