Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
tót.... Egy másik szőke tündér....... Ugyancsak kötélmászás, 80-as évek eleje („pirosak"] Neki nem okozott különösebb gondot a kötélmászás, már lefele jött, úgy félúton volt, mikor hirtelen „g"-vel kezdett zuhanni. Ő is, meg a kötél is. Eltörött a kötelet tartó biztosító csapszeg, pedig a hölgy súlyától nem kellett volna bekövetkeznie. Szerencsére egy kiadós zokogáson kívül más baj nem történ. (A kötél is megúszta...] Amikor jutalmat kaptam.... 80-as évek közepe („feketék"]: Egy sportos, de kissé „masszív" lányka már többször próbálkozott, hogy fölmásszon a kötélre 10 másodperc alatt, és besöpörje a jól megérdemelt ötöst, de ez eddig még nem sikerült. Már vége volt az órának, amikor kérte, ha próbálkozzon még egyszer. Nosza! És mit tesz a kitartás, az akarat, még fenn volt, amikor mondtam: Sikerült! Örömittasan jött le a kötélről, hozzám rohant, nyakamba borult és két puszit nyomott a meglepett képemre.... (jól esett...] Egy „aranyköpés" tesi-módszertan óráról: Hogyan határozod meg az állóképességet? .......hogy egy gyermek mennyi ideig tud egy helyben állni....... Amikor nem volt rám szükség.... Jászladányba buszoztunk a kézisekkel. Akkoriban a ]ászladány csapatában játszott egy volt válogatott játékos, tehát úgy tűnt nem igazán lesz esélyünk a felnőtt mérkőzés megnyerésére. (A mi csapatunkban a harmadik, negyedik évesek alkották a „felnőtt" csapatot, az ifik meg az első, másodévesek voltak.] Nem igazán éreztem magam jól már az induláskor sem. Olyannyira, hogy Martfűn le kellett szállnom a buszról és hazastoppolnom Földvárra. (Akkoriban csak a diákoknak tiltották a stoppot!] Időközben javult az állapotom, úgy, hogy beültem a Skodánkba és elindultam ]ászladányba. Mire oda értem az ifi meccsnek már vége lett - megnyerték a lányaink - és javában tartott a felnőtt mérkőzés és 173
