Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

nulmányi utak szervezője, mozigépész és üzemvezető; mindemellett a többi és a többi alkalmi mezőhéki rendezvény buzgó irányítója, főrendezője.

És ami számunkra a legvonzóbbnak tűnt: rozoga Trabantjával sorra járja a tanyákat és így baráti, szinte komasági viszonyba kerülve az ott élő emberekkel, foto és magnógépével szabadon készíthet hiteles felvételeket róluk, életükről.

Rövidke egy óra alatt, ott az iskola előtt, nyilvánvalóvá vált, hogy a fényes fekete Volgánkat legyőzte a tanító úr ütött-kopott Trabantja.

De ezzel a győzelemmel Nagy Kálmán néptanító úr bennünk törököt is fogott.

Megkértük legyen a munkatársunk. Hiszen nyilvánvaló volt, ebben az ismeretlen mezőhéki közegben, idepottyantott vendégként az emberek bizalmát elnyerni csak pont ilyen buzgó, minden lében kanál, mindenkit ismerő, többségükkel koma viszonyban lévő ember segítségével lehetséges.

Kijelentettük: munkánkat csakis az ő személyes közreműködésével, irányításával szeretnénk végezni.

Kérésünket tessék-lássék óvatos mérlegeléssel azzal fogadta, hogy tanítás után, a művelődési házban még folytatjuk a diskurzust.

Úgy tűnt, hogy a se vége, se hossza tisztségei között talán még egy KISZ titkárság is lapul.

Amikor a művelődési házba délután beállítottunk, a vetítőgépét bütykölgette. Nyomban faggatózni (káderezni?) kezdett. Ki a megbízónk, milyen filmesek is vagyunk? Honnan, melyik filmgyárból jöttünk? Felsorolni kezdtük filmjeink műfaját, népszerű-tudományos, dokumentum, filmhíradó.- Úgy, filmhíradó? - Csapott le. - Nézzük csak.

Előkotort egy filmtekercset és miközben befűzte a gépbe, ravasz mosollyal mondta: kedvenc filmhíradóm. Elcsakliztam azzal az ürüggyel, hogy bedarálta, salátát csinált belőle a gép.

Besötétített.- Nézzük csak. Vagy egyetértenek vele, vagy nem. Vagy együtt dolgozunk, vagy nem.

Valóban filmhíradó volt, elég régi. Egy-két éves, most láttam először. Az épülő, szépülő Mezóhék létezéséről, lakóinak életéről számolt be. Volt benne traktor, takaros ház, szorgoskodó háziasszony és férficsapat. Épülő emeletes kultúrház, olvasgató, hanglemezt hallgató, sőt biliárdozó tsz-tag, vezetőségi tanácskozás, rengeteg oklevél és serleg. Aztán gazdasági épületből, borona és eke mellől kigördülő P70-es (Trabant előtti) személyautó - egy, a számos Mezőhéki magánjárgányokból.

34