Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

Mindez persze dinamikus zenei aláfestés, valamint lelkendező, lelkesítő női és férfihangon elmondott narrátor szöveg kíséretében. A film kifutása után nem állította le a gépet. A vetítővászonról visszaverődő éles fénytől össze­csippentett szeme alatt ravaszkodó mosolya kaján vigyort öltött.- Nos? Önérzetem ágaskodni kezdett - ez a vidéki tanítócska akar engem vizsgáz­tatni, káderezni?! Megembereltem magam. Nagyot nyeltem és kurtán kibök­tem - propagandafilm. A párt által támogatott, pártcélokat szolgáló propagan­dafilm. Erreföl olyat mondott, hogy még a lélegzetem is elállt tőle - Igen, valóban az, de miért is ne lenne az, mert hát Lenin elvtárs már megmondta „az összes művészetek között számunkra legfontosabb a film”. Döbbent képemet szemlélve szükségesnek látta, hogy indokolja megjegy­zését - az első kockájától az utolsóig hamis. Na, hát ezért nem vagyok én párt­tag. A KISZ titkárság gyanúját ilyen módon egy pillanat alatt megsemmisítve mondta tovább:- Különben, Szabó Péter tsz-elnök helyettes, noha ő párttag majd részlete­sebben fogja rátok zúdítani a maga lesújtó véleményét. Fogadok mindjárt az első alkalommal, ha találkoztok vele és kiderül, hogy filmesek vagytok. Nagy Kálmán, a kis vidéki tanító, akinek a se vége, se hossza tisztségei kö­zött a KISZ titkárság mégsem szerepelt, minden további hókuszpókusz nélkül egyszerűen és egyszeriben letegezett. Parolát, kézfogást érő módon jelezve el­fogadta ajánlatunkat, szövetségesek lettünk. Hála az oda-visszakáderezés si­kerének, eredményének. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom