Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
FEKETE VOLGA GÉPKOCSIN ÉRKEZÉS MEZŐHÉKRE Az illetékes szakaszmémök kíséretében a Vízügy fekete Volga gépkocsiján érkeztünk Mezőhékre. Első megállónk hogy-hogynem az iskola volt, melynek udvarán egy nagy halom fiúcsapat ordibált, focizott, rugdalta a labdát és olykor egymást. A lelkesen hömpölygő áradat vezéregyénisége, legvérmesebb tagja, szemlátomást egy tömzsi, kissé túlkorosnak látszó fickó volt, aki a legnagyobb meglepetésemre egyszer csak a szájába vett ujjaival produkált éles füttyentéssel véget vetett az öldöklő küzdelemnek. Amikor aztán az ugyancsak megviselt ziháló népség a füttyszónak engedelmeskedve szépen bekocogott az épületbe, a placcon csak a tömzsi fickó, azaz Nagy Kálmán tanító úr maradt. Fekete Volgánkat nyomban kiszúrta. Izzadt képét törölgetve megadóan hallgatta jövetelünk célját, miszerint Budapestről időről-időre leruccanva filmfelvételek készítésével szeretnénk bemutatni Mezőhéket - a mezőhéki és tanyasi emberek ügyes-bajos dolgairól, életüknek alakulásáról szólni. Mondókánkkal egyáltalában nem hatottuk meg. Tekintetét a fekete Volgán legeltetve lekicsinylőén csak annyit mondott:- Maguk ebből a tragacsból szemlélődve sohasem fogják céljukat elérni. Jószándékú magyarázkodásunkat egyáltalában nem tisztelve támadásba ment át:- Hogyan is merik gondolni, hogy onnan a távoli fővárosból ide-ide kirándulgatva megismerhetik a mi életünket?! És így tovább... és így tovább... Nagy Kálmán tanító úr egy cseppet sem udvariasan mondta, mondogatta a személyünket, vállalkozásunkat fitymáló véleményét. Szavainak sodró áradatából csakhamar egy valódi, már-már muzeális jelenségnek tűnő néptanító lelkületű egyéniség bontakozott ki. Rövidesen kiderült: 4 tagú családjával helyben lakik, fizikát és számtant tanít, felesége magyart és történelmet. A helyi sportegyesület ügyintézője, az iskolai fotókör vezetője, a mezőhéki HA-7Y-LJ jelű amatőr rádióállomás üzemeltetője, a tsz kirándulások, ta-33
