Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

vélni, hát, csak az egyik válasz az, hogy pénz kell hozzá és a béreket emelni kell. A másik, hogy annak a teljességét kell lehetősségként felkínálni a pedagógus számára, hogy ne csak képezzen, ne csak információt adjon át, hanem valóban neveljen, valóban fejlesszen, valóban az emberformálás feladatát is tudja végezni. Az elmúlt években, 7-8 évben ez a feladat elvékonyodott. Az iskolák sokszor a pénzhiány miatt ezt adták fel elsőként és ez az egyik magyarázata annak, hogy miért nem ágyazódik ma be a tanár, a pedagógus, még egy kis faluban sem, egy kis településen sem a közösségekbe. Mert az iskola nem éli azt az életet, amit élhetne. És a magyar közoktatásban egy ismeretközpontú pedagógia, egy képzésközpontú pedagógia szorította ki, szorította háttérbe a nevelés értékeit. Helyre kell állítanunk az oktatás és nevelés megbillent, megbomlott egyensúlyát. Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fordítani a gyermekek, a tanulók érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésével összefüggő feladatok ellátására.

Kocsis L. Mihály:- Mivel nevel egy pedagógus, hát például a személyiségével.

Pokorni Zoltán:- Azzal is nevelünk, ahogy a munkához viszonyulunk. Ha magunkat, a többieket megbecsüljük, ha időre érkezünk és a pontosságunkkal példát mutatunk, ha nemfélig-meddig tessék-lássék végezzük a saját munkánkat ez lesz a norma, az elérendő és követendő. Természetesen mindig hat egy pedagógus. Amikor például almát eszik, azt lehet kultúráltan és kultúrálatlanul. Az egyik tanítványom a Toldi Gimnáziumból azzal borzasztóit el az érettségi találkozón, - irodalomra tanítottam őt 4 éven keresztül - hogy elmagyarázta: tanár úr, tudja, hogy mire emlékszem én? Mondom, nem, de kíváncsi vagyok. Hát mondja, hogy arra, hogy egyszer rászóltam az órán, amikor a szünetben elővett almáját ott recsegtette és még akarta folytatni az óra után. És mondom neki, hogy úriember testi zajokat nem hallat és a csámcsogást is ezek közé sorolom és ezt megjegyezte a 4 évből.

Kocsis L. Mihály:- Valamit sikerült megtanítani.

Pokorni Zoltán:- És azóta ő késsel vágja az almát és nem recsegteti. Mondom, na hát nem éltem hiába, legalábbis a gimnáziumba valamit hatottam. Valószínűleg Jókairól, Ady Endréről, vagy József Attilára már nem emlékszik, ezt én nagyon sajnálom. Nem tudhatjuk, hogy mivel hatunk pontosan, hogy mikor melyik pillanatunk, melyik gesztusunk érinti meg maradandóan azt a fiatalt, vagy gyere183