Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)

Mezőhék bemutatkozik

- A Kóródi család felemelkedése nem a kiváltságosak karriertörténete. Mindaz, amit elértek a saját munkájuk gyümölcse. Bizonyítva ezzel a magyar parasztember szorgalmát és szívósságát, amely független minden párttól, kor­mánytól és rendszertől. Nagy Kálmán id. Kóródi családnál Kóródi Ferenc - Nagy Kálmán:-Nekünk 3 és fél hektár földünk van, de én azt mondom, hogy én már idáig 70 ezer forintot költöttem rá. Nagy Kálmán:- Hát így, hogy gép nincsen... Kóródi Ferenc:- Nincs az Isten, annyi gépünk van, hogy senkinek nincs annyi.- Tényleg?- Hát, nekünk mindenfajta gépünk van.- Ja, igen. A családban persze. Kóródi Ferenc:- Nekünk van 150-esünk, van 2 MTZ-énk, meg akkor van silózónk, van a 4 méteres nagy fűkaszálónk, van Temper kaszánk, Hamsterünk. Nem ér semmit, mindenről le kell mondani. Mert ezeket, mi nem bírjuk üzemeltetni.- Igen, mert alkatrészek is olyan drágák... Kóródi Ferenc:- Az alkatrész is, de csak csupán a gázolaj az itten megölte a parasztot. Tel­jesen leállítja az ilyenfajta parasztokat. Ezt nem győzzük. Villany, víz, gáz, most már a telefon. Hát, a telefont is mit használtuk, az is 4 ezer valahány száz forint.- Úgyhogy mi ezt a szolgáltatást saját magunk le fogjuk mondani, nem is sok időt adok rá. Én már nem azt mondom, hogy agyonra öregedett ember va­gyok, de mán csak 62 éves leszek, ha megérem. Az életbe én soha nem hallot­tam ilyet, hogy 25 forint a búza, 28 forint meg a kukorica kilója.- Na, de ebből aztán drága hús is lesz. Kóródi Ferenc:- Nem lesz drága hús, mert most is nekem is volna egy selejt tehenem leadó. A Kati lányomnak volna egy nagyon jó üszője. Már most második hete, hogy 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom