Bartha Júlia – Benedek Csaba szerk.: Tájházak a Nagykunság vidékén (2005)

A Nagykunság népi kultúrája

hátsó borítóján rövid Kunság-történetet olvashatott a kisdiák, a helybéli tanítók, nagyhírű gimnáziumi tanárok között jó tollúak is voltak. Ok autentikus közvetítői voltak egy néprajzi csoport kultúrájának. Függetlenül attól, hogy „őslakosok" vagy „tősgyökeresek" avagy jövevények voltak, gondolkodásukban egységessé váltak a Nagykunság lakói. A kuntudat mindig úgy forog közszájon mint a magyar társadalmi tudat egyik része, a magyar kultúrába olvadt idegen elem oly módon integrálódott az itteni hagyományokhoz, hogy közben megtartott - elsősorban az átmeneti rítusoknak köszönhetően olyan elemeket, amelyek a már vázolt történeti körülmények között hagyományozódva tovább éltek. A kun műveltség archaikus rétegét képezik a nyelvemlékek, elsősorban a földrajzi nevek, személynevek és a szórványemlékek, amelyeket a tájnyelv olykor jelentését veszítve is, de megőrzött. A kun műveltség, így a nyelv is, a 16. századra fokozatosan belesimult a magyar műveltségbe. A nyelvtudomány összegezte a magyarországi kunok nyelvének problémáit, az újabb kutatási irány is kirajzolódott mostanra. Ezúttal csupán azokat a földrajzi neveket említem, amelyek határnevekként fennmaradtak, nevük olykor a jelenkori térképeken is olvasható. Elsőként a kunhalmok neveit vegyük: Györffy István csak Karcag határán belül 192l-ben 63 kunhalmot írt össze, több, mint felük, ha torzó formájában is, de megtalálható mai is, a hozzájuk fűződő történeti monda az élő kultúra része. Közülük egyik Orgondaszentmiklós, a 15-17. században elpusztult kun település Karcag határában. Első okleveles említése 1521-ből való. A település neve orgun-dag

1 kaszáló hegy jelentésű kipcsak török szóból származik, de folytathatjuk a sort Karcag nevével, ami pusztai róka jelentésű szó, a török névmágia tipikus esete. A földrajzi neveknél általánosnak mondható, hogy személynév eredetűek, vagy a térfelszín jellegzetességére, illetőleg a hely különös jellemzőjére utalnak. 7