Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Csányi Marietta: A régészeti gyűjtemény

Bánhalmán 1953-ban előkerült két avar sír egyikéből. Amíg győzte Kaposvári Gyula, egyedül végezte a munkát, nem egyszer a Magyar Nemzeti Múzeum is besegített, 1954-től 1958-ig pedig már szakképzett régész munkatársa is lett a múzeumnak, Szabó János Győző személyében. 1952 és 1955 között az épülő repülőtér területén, Szolnok-Szandán kisebb bronzkori, szarmata és egy nagy gepida temető került elő. Az itt, Gepidia nyugati határán eltemetett 222 gepida halott sírjából kerültek ki népvándorlás kori tárgyaink máig legszebb darabjai. Aranyozott ezüst fibulák, ékkőberakásos csatok, gyöngyök, karperecek, bepecsételt vagy finom besimítással díszített míves edények. A híres, kiállításokon messze földet megjárt sasfejes csat nemcsak a „kincstár" díszhelyén látható a szolnoki múzeum régészeti állandó kiállításában, hanem a róla készült fotó díszíti a közelmúltban megjelent Gepida Corpus I. kötetének címlapját is - a szerző, Bóna István, még életében elhangzott kívánsága szerint. Bánhalma, Szolnok-Szanda csak kettő az akkoriban ismertté vált régészeti lelőhelyek közül, az 50-es évek folyamán egyre-másra jöttek elő temetők: Tiszavárkony-Hugyinpart - avar temető leletei, Jászberény-Cserőhalom - késő bronzkori és kelta temető gazdag kerámia- és fémanyaga gyarapította a régészeti gyűjteményt. A cserőhalmi kelta temető egyik Európa-szerte ismert lelete, a bronzból készült sárkányfejes ivókürt, a sztyeppéi állatstílus hatását mutatja. Előfordulása egy kelta halott sírjában a nyugatról érkezett és keletről itt maradt népesség helyi találkozásának nem mindennapi tárgyi emléke. Kaposvári Gyulának azonban nagyralátó tervei voltak, tudományos műhelyről álmodott, muzeológusokról, kutatókról, akik a néprajz, történelem, művészettörténet, régészet tanult szakemberei. Almát valóra is váltotta. A mai élénk, nyüzsgő múzeumi élet, az itt folyó elmélyült kutatómunka alapjait zseniális tudományszervező munkájával igazgatóságának csaknem három évtizede alatt ő teremtette meg. Nagyszerű emberismerettel választotta ki munkatársait. Az első szakképzett régész, a már említett Szabó János Győző is egyike volt a legjobbaknak, későbbi egri munkásságával általános elismerést vívott ki magának a régész szakmában. Sajnos csak rövid ideig dolgozott Szolnokon, az első leltárkönyvi bejegyzések 1954-től 1958-ig az ő kézírását őrzik. Mezőtúr-Lőtér: avar és szkíta temető, Szanda-Netovább csárda bronzkori és szarmata sírjai, a Hild-gyűjtemény egy része és még sok más, korábban előkerült ill. saját leletmentéseiből származó tárgy az ő szorgalmának köszönhetően kerültek nyilvántartásba. Őt követően, 1960-ban, nem mindennapi ember került régésznek Szolnokra. 10. Bronzkori díszes tál Tiszafüredről (agyag) 11. Különleges formájú, festett, díszes új kőkori edény. Szolnok-Villanytelep (agyag) 45 12. Bronzkori aszkosz (madár alakú edény) Nagyrév térségéből