Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Csányi Marietta: A régészeti gyűjtemény

13. Késő bronzkori bronzsarlók a Szolnok-Attila úti kincsleletből 14. Emberi lábakon álló középső bronzkor végi edény 15. A „Rákóczifalvi Vénusz" újkőkori antropomorf edény (agyag) 16. Mátyás korabeli díszkerámia (agyag, mázas) A szociográfus íróként országosan is ismertté vált Csalog Zsolt színes egyéniségéről sokat meséltek az őt személyesen ismerők, de ma is érezzük varázsát minden fennmaradt ásatási jegyzetéből. A szakmai leírásokat gyakran helyi, néprajzi gyűjtései: tréfás, nem egyszer pajzán történetek, rigmusok tarkítják. Viszonylag rövid ittléte alatt felbecsülhetetlen értékű régészeti emlékanyagot mentett meg a pusztulástól, dokumentálta, rendszerezte és a korábbiakkal együtt nyilvántartásba vette azokat. Az ő idejében került a múzeumba a törökszentmiklóssurjáni szkíta és szarmata temető nagy része, a rákóczifalvi kora bronzkori „fésűember"- motívummal díszített urna, a késő bronzkori sírok és az avar temető tárgyai, Abádszalók-Berei-rév újkőkori, vaskori telepleletei. Ő leltározta be többek között a régi Hild-gyűjtemény nagy részét, Kalicz Nándor tiszazugi terepbejárásának leleteit, és minden, saját ásatásaiból származó tárgyat is. Csak fájlalhatjuk, hogy 1965-ben végleg felhagyott a régészettel. A leletek megmentéséért folytatott szakadatlan, nem egyszer hiábavaló harcának bizonyságául álljon itt szomorú beszámolójának részlete Tiszafüred-Ásotthalom pusztulásáról: „ 1964 tavaszán, az árvíz idején hirtelen gátra volt szükség, hogy a füred-debreceni műút mentén elállja a Kunmadaras felé törő víz útját. Gondolkodási idő sem nagyon volt, így történt, hogy a nehéz talaj gépek a törvény védte lelőhelyhez álltak és elkezdték hordani foldj ét a gátba, a pótolhatatlan értékű régészeti leletekkel együtt. Nem szándékos törvénysértés volt ez, hanem a szükség parancsa. A telefonhívásra ott termett régész szomorúan végignézte, hogyan emelik ki az éjszaka, reflektorfénynél dolgozó gépek a háromezer éves lakóházak maradványait, másnap azonban mérlegre téve szükséget és lehetőséget megállapodás született: a halomból megmarad, s a múzeumé lesz egy két méter széles tanúfal. " Tiszafüreden az 1964-es leletmentésekkel felfedezett bronzkori temetők közül a Tisza II-program részeként a Majoros-halmon 1964-1972 között folytak a Magyar Nemzeti Múzeum feltárásai Kovács Tibor és Garam Éva vezetésével. A két múzeum közti egyezség alapján a szolnoki múzeum régészeti gyűjteménye kapta a 600-nál több középső bronzkori sír leletanyagát. Az 1964-es gátépítés során került elő az Ásotthalomtól északra a telephez tartozó egyik temető is, melynek sírjait a földgépek Ásotthalomhoz hasonlóan sorra pusztították el, 100 közül mindössze 25-öt hagyva „a gépekkel versenyt futó régésznek. " E 25 sírban talált edénymellékletek a füzesabonyi kultúra művészi színei