Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Szabó László - Gulyás Éva: A Damjanich János Múzeum története
művészek munkáival kiegészített szolnoki müvésztelepi alkotások testvérvárosi kapcsolataink révén Tallinnba, Szófiába, Riihimákibe, Reutlingenbe. Egyéb kapcsolatok révén Drezda, Bécs, Párizs fogadta múzeumunk válogatott darabjait. Nagy sikert aratott a Damjanich Múzeumban 1980-ban a tartui múzeum anyagából összeállított Észt népművészet csakúgy, mint a Galériában 1993-ban megrendezett Az udmurtok népművészete. Bővülő nemzetközi kapcsolatainkat tanúsítja az is, hogy három, Szolnokon tartott nemzetközi régészeti konferenciához kapcsolódó kiállítás közül kettő Európa több városába is eljutott: A Közép-Tiszavidék neolitikuma valamint a Dombokká vált évszázadok. Bronzkori teli-kultúrák a Kárpátmedence szivében. Szolnok megye népművészete kollekciónkat több európai város (Tallinn, Berlin, Párizs, Finnország több városa stb.), a 80 éves művésztelep történeti anyagát pedig két részben a bécsi Collegium Hungaricum fogadta, miközben az évforduló kapcsán egy másik művésztelepi összeállításunk Budapesten a Vajdahunyadvárban is szerepelt. A múzeum munkatársai különböző tudományos intézetekkel közösen számos országos és nemzetközi konferencia rendezésében vettek részt Szolnokon (pl. régészeti, numizmatikai, néprajzi vándorgyűlés, Jászkunság kutatása, finnugor konferencia stb.), de arra is lehetőségük nyílt, hogy egyéni kutatási eredményeiket belföldi és külföldi konferenciákon bemutassák. A hatvanas évek végétől a múzeum néprajzosai, történészei, régészei vidéki múzeumokban készítettek kiállítássorozatokat, melyeket tanácskozásokkal is egybekötöttünk. Fő központunk Kunszentmárton volt, ahol tizenöt éven keresztül rendeztünk kiállításokat és tanácskozásokat a múzeumi szervezet, a helyi pedagógusok, társadalmi gyűjtők és a környező megyék muzeológusainak bevonásával. Anyagiak miatt csak néhány konferencia anyaga jelenhetett meg. A mezőtúri múzeumban két állandó kerámiakiállítást készítettünk, mindkettőhöz részletes katalógus jelent meg. MEGALAKUL A MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA Fordulópontot jelentett a múzeum életében, hogy 1962-ben megalakult a Szolnok (ma Jász-Nagykun-Szolnok) Megyei Múzeumok Igazgatósága, melynek központja a szolnoki múzeum lett, tagmúzeumai 1962-ben a jászberényi, karcagi, tiszafüredi, túrkevei, tiszaföldvári. 1983-ban Mezőtúr, 1985-ben pedig Kunszentmárton múzeumával bővült a megyei szervezet. Illő megemlítenünk a Kunszentmártoni Helytörténeti Gyűjtemény kapcsán Turcsányi István tanár nevét, akinek munkája nem kis mértékben járult gyűjteménye múzeummá nyilvánításához. Ugyanígy szólnunk kell Butyka Béla tanár tevékenységéről, aki hosszú éveken át fáradozott Törökszentmiklós helytörténeti gyűjteményének alakulásában. A megyei múzeummá válás merőben új feladat elé állította a Damjanich Múzeumot. Kaposvári Gyula személy szerint addig is jó kapcsolatot tartott fenn a 22. Horváth Mária a jászkürt restaurálása közben 23. Köpeczi Béla kulturális miniszter tudományos kutatóhellyé nyilvánítja a szolnoki múzeumot. Karcag, 1984 15
