Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Pató Mária: A Damjanich János Múzeum szakkönyvtára
11. Káldi György: Istennek szent akarattya. Az az: A'nagy Úr tiz parantsolattyanak egynehány Prédikacziókkal való meg-megmagyarázása, Mellyben Néhai, Jesuiták Szerzetéből való Catholicus Pap Kaldi György, Istenessen munkálkodván, nem szintén végig vihette, más sok Munkái után, az Istenhez elsietvén:...Nagyszombat, 1681. Címlap 12. Komáromi Csipkés György Magyar Biblia Avagy az O és Új Testamentom könyveiből áló tellyes Szent írás a Magyar nyelven. Magyar nyelven [Leyden], 1685. Egybekötve: Szenczi Molnár Albert (ford.) Szent Dávid királynak és prófétának száz ötven soltári. IV. zsoltár katalógus pótjegyzéke is, amely 1937. december 1.-1939. december 31-ig történt gyarapodást regisztrálta. Utolsó kötetként Botár Imre a Verseghy Gimnázium tanára munkáját adták ki Szolnok települési, népesedési és gazdasági viszonyai a XVIII. században címmel. Tervezték a kötet folytatásának megjelentetését is, de sajnos erre már nem kerülhetett sor. A Könyvtár- és Múzeumegyesület a könyvkiadásokkal szinte egy időben ingyenes tudományos- és ismeretterjesztő előadássorozatot indított el. Az előadók főként a gimnázium tanári karából, meghívott egyetemi tanárokból kerültek ki. Balogh Bélától a könyvgyűjtésről, a régi könyvekről, Vidor Győzőtől (a Felsőkereskedelmi Iskola tanára, újságíró) az írók humoráról, Pauka Tibortól a régi folyóiratokról, Botár Imrétől a magyar külpolitika alapjairól hallhattak előadást az érdeklődő hallgatók. 1937-től az előadások megszűntek, mert a városi vezetőség nem járult hozzá a plakátkiragasztási díjak csökkentéséhez, a magas költségek miatt nem folytatódhatott a kezdeményezés. A könyvtár kiállítást is rendezett értékes XVI, XVII., XVIII. századi anyagából, 1940-ben pedig népművészeti kiállítást a Művésztelepen. A könyvtár a háborús viszonyok ellenére 1944-ig működött, de a háború a könyvtár anyagának jelentős részét elpusztította, polcait eltüzelték. Ezzel lezárult az első korszak. A MÁSODIK KORSZAK. A KÖNYVTÁR 1945 UTÁN Az 1934-ben megnyílt intézmény már a megalakulásától kezdődően kettős feladatot látott el: könyvtárként és múzeumi gyűjtőhelyként is működött. A II. világháború megzavarta a töretlen fejlődést, 1945-től a normalizálódó viszonyok lehetővé tették az újrakezdést. Először Kiss Gábor árvaszéki ülnök próbált rendet teremteni, majd Kaposvári Gyula későbbi igazgató vette át a rendezés munkálatait, aki szervezője és első muzeológusa volt az intézménynek. 1948-ban megnyílt a helyreállított könyvtár, 1949. március 5-én a Szolnoki csata című kiállítással a múzeum is megkezdte a működését. „Habent suafata libelli", azaz a könyveknek megvan a saját sorsuk. A kezdeti évek nehéz gazdasági viszonyai nem tették lehetővé a könyvvásárlásokat, más mód kínálkozott a gyarapításra: ez a könyvmentés időszaka. Az államosítani kívánt magángyűjtemények és könyvkereskedések anyagait az Országos Könyvtári Központnak kellett volna begyűjtenie, de hatásköre nem lévén az adott helyen történt a felszámolásra ítélt anyag mentése. Szolnokon Kaposvári Gyula kezdte el a válogatást és a könyvtárba szállítást, így menekülhetett meg a Faragó Sándor-féle papír- és könyvkereskedés sok értékes dokumentuma is a pusztulástól. Az államosított anyag legértékesebb részét a szerzetesi, egyházi könyvtárak gyűjteményei képezték, felszámolásuk elrendelése után elkezdték a begyűjtésüket és szétválogatásukat. A szolnoki ferences rendház állománya megközelítette a tízezres nagyságot, innen, valamint Jánoshidáról a plébánia könyvárából száznál több könyv került a múzeumi könyvtár birtokába. A következő nagyobb mentési munka a Szolnoki Papírgyár zúzdájába került könyvanyag megmentése volt. Kaposvári Gyula így számol be erről: „ 1950 tavaszán olvasóink hozták a hírt, hogy a Szolnoki Papírgyárban nagy mennyiségű könyvet zúznak be, köztük olyanokat is, amelyeket a városi könyvtár kölcsönözni szokott. Kimentem az üzembe, hogy meggyőződjem a valóságról. Elszomorító látvány fogadott. Uszodanagyságú betonraktárban ömlesztve mindenféle papírnemű, élelmiszerjegyek, hulladékok, és könyv hátán könyv. A könyvhalom aljában asszonyok dolgoztak, válogatták az anyagot, a keménytáblákat letépdesték, a többit a zúzóba dobálták. ... Másnap reggel néhány diákkal és egyetemi hallgatóval ... nekiláttunk a válogatásnak. Óriási kásahegyen kellett átrágnunk magunkat. Gyorsan dolgoztunk, hogy a kétszer annyi „tépőasszony" csak utánunk férkőzhessen a könyvekhez. ...A műszak végeztével a tépőasszonyok hazamentek. Mi ott maradtunk. ... Este a kisebbeket hazaküldtem, de négyen-öten dolgoztunk reggelig. 102
