Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: Hová tűntél Nabatea?

távolsági kereskedelem, a Kr. u.

11. században kezdett visszaszorulni. A rómaiak más utakra terelték a karavánokat, így a nabateusok kénytelenek voltak váltani. Az egykori nomádok néhány évtized alatt szorgalmas földművelőkké váltak. Munkájuk eredményeként a sivatag tekintélyes része kizöldült. Nem volt könnyű dolguk. A rendszeres téli esőzések ellenére - azok szerény mennyisége miatt - biztosítani kellett a hiányzó vizet. Ha nem is könnyen, de ez is megoldható volt. Ne feledjük: a Közel-Kelet a csodák földje. Mózes a sziklából fakasztott vizet, Hágárt egy angyal vezette a nyomára, Dionüszoszt egy kos, Nagy Sándort a hollók. A nabateusok maguk művelték a csodát, kiépítve egy elképesztő gazdálkodási rendszert, melynek a jól szervezett öntözés csak egy, igaz rendkívül fontos eleme volt.

Négy fontosabb paraméter teszi lehetővé a földművelést a térségben:- Noha a csapadék éve: értéke nem haladja meg a 100 mm-t, a völgyekben összegyűlő víz biztosítja a szükséges mennyiséget.- A talaj a pleisztocénben hulló finom pornak köszönhetően viszonylag mély, és nagyobb arányban tartalmaz kisebb szemnagyságú frakciókat, valamint növényi tápanyagokat, mint a legtöbb sivatagi talaj.- A talajok sótartalma általában alacsony, mivel az áradások átmossák az útjukba eső földeket.- A völgyek alja lapos és általában megfelelően széles is, így kedvező feltételeket kínál a földműveléshez.

A nabateusok, áttérve a növénytermesztésre, nagymértékű környezetátalakításba kezdtek. Sok helyen elegyengették a felszínt, teraszokat hozva létre, melyeket kőfalakkal erősítettek meg. A lejtőkön kereszt irányban álló falak lelassították a lefelé futó víz sebességét, csökkentve az eróziót és egyenletesebbé téve a vízellátást. Továbbá megkötötték az addig szabadon lemosódó finom löszös üledéket, növelve földjeik kiterjedését és termőképességét. A völgyekben gátakat emeltek, ezzel segítve az öntözést. A művelt területek nagysága a IV-V. századra a nabateusok által lakott területeken elérte a 3500 km2-t. Ehhez körülbelül 100 ezer km2-es területről kellett elvezetni a ritka esőzések vizét. Ehhez magas fokú mérnöki ismeretek, jó szervezés és hatalmas munkabírás kellett.

Ami a legérdekesebb talán, hogy mindezt nem egy erőskezü elnyomó hatalom diktatórikus módszereivel érték el, hanem a szabad közösségek saját

Tevék a Negevben (Fotó: Fekete István)

47