Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: Hová tűntél Nabatea?

döntéseik alapján, ezzel teremtve szinte példátlan jólétet az amúgy kopár sivatagban. Talán ezért is nevezték ezt a vidéket a rómaiak Palestina Saturalisnak, azaz Áldott Palesztinának. A nizanai papiruszok elárulják, hogy 1500 évvel ezelőtt a térség földművesei főleg búzát, árpát, fügét, szőlőt, olajbogyót, datolyát, mandulát és gránátalmát termeltek. Fő terménnyé idővel a szőlő vált. Az ebből készített bor kedvelt cikk volt a Mediterraneum keleti részén, mesés haszonhoz juttatva a kereskedőket, de a térség szőlősgazdáit, borászait is. A nabateusok ménesei is igen híresek voltak, az arab telivérek ezek leszármazottainak tekinthetők.

Míg Petra gazdagsága főleg a korábbi tömjén- és mirhakereskedelem jövedelméből, valamint kultikus jelentőségéből származott, addig a Negev városai (Avdat, Sivta, Mampszisz, Elusza stb.) elsősorban a mezőgazdaságnak és az ebből származó javak értékesítésének köszönhették fényüket.

Nagy méretű szőlőprések, olajsajtolók maradványai jelzik a települések gazdasági orientációját. A házak alagsorában gyakran találni ciszternákat, melyekben a háztetőről lefolyó csapadékot fogták fel, de a kutakból származó vizet is itt tárolták.

A kedvező feltételek alaposan megemelték a lakosság lélekszámát. A Kr. e. IV-V. század nabateus pásztorainak a száma a tízezret sem érte el az egykorú források szerint és ezek sem mind a Negevben éltek. Hat-hétszáz évvel később a népességszám több mint a tízszeresére emelkedett, részben a betelepülők miatt is, ami a terület eltartóképességének növekedését mutatja.

A Kr. u. VII. században a hódító arab seregek vették birtokukba a területet.

Felszín-átalakítás a Negev-sivatagban (Forrás: The Makhteshim C. Szerk.: B. Krasznov, E. Mazor)

A nabateusok átszakadt gátjai (Fotó: a) Szabó Gergely; b) Fekete István)

48