Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között

romszáz éve folyó tőzeg­­kitermelés miatt a tőzeg­rétegek vastagsága mára 0,5-1,5 méterre zsugoro­dott. A még megmaradt, máig növekvő élő lápfe­lületek féltve őrzött ter­mészetvédelmi területek, amelyek azonban súlyos gondokkal küzdenek. A csatornázás következ­tében ugyanis a lápok vize elfolyik, a tőzeg felülete kiszárad, a tőzegmohák elpusztul­nak és a láp beerdősül. Az erdősödési folyamat, a fák fokozott párolog­tatása és vízfelvétele mi­att tovább fokozza a láp kiszáradását. A kiszára­dás a szervesanyagok bomlásához vezet, ez pe­dig eutrofizációt okoz. A vízpótlással helyreállí­tott lápokon újra kiritkul a fás növényzet, nyílt vízfelületek - lápszemek -jelennek meg, a tőzeg­mohák megtelepedése után újra tőzeg képződ­het. A lápok benépesülése csak későn, a XVIII. századi porosz uralommal kezdődött. A környező városok addig a szomszédos Hollandiából vásárolták a tőzeget, amit hajókkal szállítottak Brémába, Emdenbe. Ez a lehetőség azon­ban a harmincéves háború folyamán egyre nehézkesebbé vált. II. Frigyes végül adókedvezményt és szabad földterületet biztosított azoknak a telepe­seknek, akik hajlandók voltak a mostoha lápvidéken megtelepedni, és a tőzeg kitermelésével a tüzelőanyagszükségletet biztosítani. Az első telepesek kemény, küzdelmes életét számos múzeum mutatja be (Westrhauderfehn, Elisabethfehn, Großefehn). Az első években szánalmas, tőzegtéglából rakott A tőzegrétegek kiszárítása keskeny lápcsatornák mélyítésével kezdődik, a kellően víztelenített tőzeg­rétegeken lehet elkezdeni a lefejtést (Fotó: Novak Tibor József) 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom