Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
támadta az egyik csendőrt, mire a másik - társa veszélyeztetését látva - hasba lőtte a férfit, aki még aznap meghalt. November 27-én temették el Cibakházán. A temetésre Földvárról és Cibakról is jöttek szocialisták, így a gyászolók száma legalább 180-ra emelkedett. A szertartás 8 csendőr jelenléte mellett folyt le különösebb rendzavarás nélkül. 9 Hegyes halála után nem került sor jelentősebb megmozdulásra Tiszaföldváron és környékén. Igazgatás A községi élet rendezettségére utal, hogy több szabályrendeletet is alkottak. Tiszafóldvár szabályrendeletét az 1886. évi XXII. tc. alapján állították össze. Rögzítették a községi képviselő-testület számát, az évente tartható közgyűlések időpontját. A szabályrendelet a községi elöljáróság, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak hatáskörét és feladatait részletesen ismertette. Intézkedett az orvosnak, az állatorvosnak, a szülésznőnek, a halottkémnek fizetendő eljárási díjakról. A szabályrendelet szerint Tiszaföldváron évente 6 rendes képviselő-testületi közgyűlést tartottak: februárban, áprilisban júniusban, augusztusban, októberben és decemberben. Rendkívüli közgyűlést a bíró és a képviselő-testületi tagok 1/4-nek kívánságára lehetett összehívni. Rendkívüli közgyűlés tartását a vármegyei törvényhatósági bizottság, az alispán, a közigazgatási bizottság vagy a járási főszolgabíró is elrendelhette. A községi képviselő-testület 40 tagból és a községi elöljáróság hivatalból jelenlévő tagjaiból tevődött össze. Húsz legtöbb adót fizető virilisből, 20 választott képviselőből és 13 elöljárósági tagból állt: biró, a két jegyző, másodbíró, 4 tanácsnok, ellenőr, pénztárnok, közgyám, községi orvos és a körállatorvos. A segéd- és kezelőszemélyzet tagjai a következők voltak: egy közigazgatási és egy adóügyi segédjegyző, az adóvégrehajtó, két szülésznő és a halottkém. A szervezeti szabályrendeletben a szolgaszemélyzet feladatait is meghatározták, akik közé egy lovas hadnagy, 5 hajdú, egy kocsis, egy mindenes, egy takarítónő, egy faiskolai kertész, egy gyepmester, egy útkaparó és egy temetőőr tartozott. Tiszaföldváron a képviselő-testület tagjait (20 választott tag) 3 szavazó kerületben választották az 1886. XXII. tc. 39. § szerint. Az I. és II. kerület egyenként 8 képviselőt, a III. kerület 4 képviselőt küldött a testületbe. A III. kerület a külterületet jelentette, amelynek lakossága a XIX. sz. végén még csekély létszámot jelentett. Az 1920-as években azonban annyira megnőtt a külterület lakóinak száma, hogy 1929-ben komolyan foglalkoztak a negyedik szavazókerület létrehozásával. A választás napját előre meghirdették. A virilisek névjegyzékét 5 napon át a községháza irodájában közszemlére tették. A választást a délelőtti órákban általában 9 órakor kezdték meg és délután 16 óráig folyt. A választási urnát a szavazás befejezése után az elnök és a kerületenként kijelölt 4-4 „bizalmi férfi" nyitotta ki. A képviselő-testület alakuló ülését rendszerint a szavazást követő 2 hétre hívták össze. A testület munkáját 3 évig végezte. A legtöbb adót fizetők névjegyzéke minden évben változott, így az ő megbízatásuk elméletileg csak egy évre szólt. Az alakuló ülés rendszerint a járási főszolgabíró elnökletével zajlott le. Itt történt a tisztújítás, ahol megválasztották a főbírót, másodbírót (törvénybírót), pénztárnokot, közgyámot és a 4 tanácsost. A tisztviselők választását közfelkiáltással bonyolították le. Választani 3 előterjesztett személy közül kellett. A megválasztottak helyét a képviselő-testületben póttagok töltötték be. 9 SZMLT. a. 10227/1897.; Bagi Gábor-Szurmay Zoltán: Cibakháza. Száz magyar falu könyvesháza. 69-70. 82
