Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
Tiszaföldváron szokásjogként élt, hogy a főbíró választásnál a főszolgabíró 3 egyént ajánlott (az 1886. évi XXII. tc. 77 §-a alapján), akik közül a testület választott. 1890-ben azonban előfordult az a ritka eset, hogy a főbírói állásra senki sem jelentkezett. A főszolgabíró így kénytelen volt az előző főbírót, Katona Jánost előterjeszteni. Katonát közfelkiáltással ismét megválasztották, de ezután elszabadultak az indulatok. Cser János és több lakos panasszal fordult az alispánhoz éppen azzal az indokkal, hogy egyetlen jelölt volt. Panaszukat azonban az alispán elutasította, így a képviselő-testület 1891. február 24-én megkezdte munkáját. 1893-ban már nem akarták megismételni a három évvel korábbi hibát, így a főbírói állásra három személyt: P. Nagy Gábort, E. Varga Mihályt, T. Kalóz Jánost jelölték.'" A község szabályozási tervét 1893-ban hagyta jóvá a törvényhatósági bizottság. A tervet késedelmesen terjesztették fel a megyének, ezért Katona János főbíró és Lapu Gábor főjegyző ellen fegyelmi eljárás indult.'' Tiszaföldvári főbírók 1867-1882 Nagy János 1883-1888 Tóth Gergely 1889-1893 Cs. Katona János 1894-1895 VéghPál 1896-1905 P. Nagy Gábor 1906-1912 Tóth Gábor 1912-1913 Á. Petyus István 1914-1919 Tóth Gábor Lévai Mihály Tóbiás Gábor G. Molnár Ferenc D. Lőrinczi Sándor Varga Mihály Karai László Tiszaföldvári főjegyzők 1862-1889 1890-1896 1897-1907 1908-1915 1916-1920 Lapu Gábor Makai István Lázár József Czingell Mihály Szabó József Csontos Kálmán Jeskó János Varga Jenő Nagy Gy. László 1 Közlekedés Tiszafoldvár járási székhellyé alakításában sokat jelentett jó közlekedési adottsága, amelynek révén mind a megyeszékhelyről, mind a tiszazugi településekről megközelíthető volt. A Pusztatenyő-Kunszentmárton vasút 1884-ben megtartott közigazgatási bejárása során Tiszafoldvár területén három állomást jelöltek ki. Az első Martfű állomás, utána következett Tiszafoldvár, végül Homokon is létesítettek egy kitérő állomást. A 35 km-es vasútvonalat, amely Tiszaföldvárnak az összeköttetést jelentette Szolnok, Debrecen és távolabbi vidékek felé, 1885. május 17-én adták át a forgalomnak. A vasútvonal építését a 9853/84. IV. 12. Közi. Min. rendelettel kibocsátott engedélyokmány szerint végezték. A vasútvonal a MÁV szajol-aradi vonalából ágazott ki Pusztatenyő állomásnál Tiszafoldvár és Cibakháza területét érintve Kunszentmártonig. A vasút 10 SZMLT. a. 7100/1890., 3105/1891., 7243/1893., 9258/1893. 11 SZMLT. a. 217/1894. 12 Katona Gyula: A Tiszaföldvári Ref. Egyházközség története. Túrkeve, 1994.; SZML Közvetlen Levéltári ir. Tiszaföldvár költségvetésének alapján. 83
