Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

Bagi Gábor Tiszaföldvar története a honfoglalástól 1876-ig v Tiszafoldvár történetére vonatkozóan kevés levéltári anyag, publikáció ismert. A város levéltára 1944-ben megsemmisült, és csak szórványai maradtak meg. Mindez igen nehézzé teszi a település történetének megírását, főleg a török kiűzése előtt. Az alábbiakban - terjedelmi korlátok miatt is - csak a fő történeti, gazdasági, társadalmi tendenciák megrajzolására van mód, a már ismert adatok kiegészítése, pontosítása révén. Mivel azonban a közelmúltig Martfű Földvárhoz tartozott, Homok és Telekpuszta viszont sokáig önálló volt, ezek történetét is érintenünk kell. A táj a honfoglalástól a török hódítás koráig A földvári határt a magyarság a honszerzés első fázisában, 895/6 táján szállhatta meg. A közeli kétpói ezüstcsésze leletegyüttese ama magyar törzsfő hagyatékához tartozhatott, aki elsőként uralta a vidéket. A környéken megtelepedő nemzetségek, törzsek neve nem ismert, de bizonyos, hogy a honfoglalás nemcsak magyarok megjelenését eredményezte. A Földvártól északra fekvő Varsány puszta, és az ott 1075-ben említett varsányok neve a magyarok, vagy a csatlakozott kabarok egy alán-jász töredékére utal. Bizonyíthatatlan, hogy a földvárt felhasználva a magyarok létrehoztak-e itt valamiféle hatalmi központot. Az államszervezéskor Földvár és környéke Szolnok megye része lett. Ennek kialakítása I. István uralkodása végére, vagy Orseolo Péter korára tehető. Névadója az a Szolnok ispán lehetett, aki 1046-ban Buda mellett Szent Gellért püspökkel együtt halt keresztényi vértanú halált. A megye a Tiszától a Kárpátokig, több tagban helyezkedett el, első központja a szolnoki földvár volt. Kialakítása, tagoltsága talán a sószállítással való kapcsolathoz köthető. Utóbb, 1427-től a tiszai részek Külső-Szolnok néven önálló megyévé fejlődtek. Az egyházszervezés a vidéket szolnoki főesperesség részeként a váci egyházmegyéhez sorolta. 1241 előtt itt Szolnok főesperesi temploma, a nagyrévi határban lévő garábsápi, és a Törökszentmiklós-Szajol vidéki tenyői monostorok voltak nagyobb egyházi központok. Ezeket a tatárok pusztították el.

1 1 Bagi Gábor: Jász-Nagykun-Szolnok megye története a honfoglalástól a megye megalakulásáig (895-1876). Kézirat. 49