Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
1925-re a község lakossága 9750 főre gyarapodott, mintegy 6000 ember élt a belterületen, a szőlőkben pedig 3750 fő. Tiszafóldvár 22.120 holdnyi területéből mindössze 300 hold a belterület nagysága. A községben 964 ház található, a külterületen pedig 954. Bent a községben található a járási székház és főszolgabírói lakás, a községháza és a főjegyzői lakás, csendőrlaktanya, pénzügyőri laktanya. A településen összesen 37 középület található. Az önkormányzat tulajdonát képezte még 5 szeszfőző kisüst. Pénzintézet kettő van: a Tiszafóldvári Községi Hitelszövetkezet és a Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár tiszaföldvári fiókja. A Tisza jobb partján lévő településekkel a vezsenyi komp biztosított összeköttetést. A Tisza folyón Földvár hajóállomással is rendelkezett. Közutak kapcsolták össze Szolnokkal, Cibakházával és a Tiszazug községeivel. Az 1930-as évek végén egész Tiszaföldvárt felbolygatta egy új változás, amely a későbbiekben kihatott a falu, de méginkább a majdan önálló Martfű fejlődésére. Ez pedig a Bata-féle CIKTA megjelenése a községben. A Bata Tamás alapította cipőgyártó cég nemcsak Csehszlovákiában uralta a piacot, de gyártmányai eljutottak a világ minden országába. A Bata-konszern „a koronázatlan cipőkirály" az egész világot átfogó cipőgyártási és értékesítési monopóliumot fejlesztett ki. Érdeklődése Magyarországot sem kerülte el, ezért 1938-ban megalakították a CIKTA Kft-t. Bata egy új gyárat kívánt telepíteni hazánkba. Választása először a Duna partjára esett, ahol legkedvezőbbek a közlekedési viszonyok. A magyar kormány ahhoz kötötte támogatását, hogy egy kevésbé iparosított területen épüljön fel az üzem. Bata választása így esett Tiszaföldvár határára, Martfű-pusztára. Ez a hely különösen alkalmasnak mutatkozott új gyártelep létesítésére. A fővárostól kb. 130 km távolságra feküdt, a megyeszékhelytől pedig elég távol, hogy a szervezkedő munkásság ne tudja befolyását érvényesíteni. Adva volt a Szolnok-Szentes vasútvonal, a szolnok-kunszentmártoni kövesút. A Tisza fontos volt egyrészt mint ipari segédanyag; másrészt mint víziút. A kiválasztott földterület Szobotka Dezsőné birtokához tartozott. Az 593 hold ingatlant Batáék 325 ezer Pengőért vették meg. A partszakasz hajókikötőnek és repülőtérnek is alkalmasnak bizonyult. A gyár helyét egy bizottság a helyszínen választotta ki az út, a vasút és a folyó találkozásánál. Bata nagyszabású tervet készített a gyárteleppel kapcsolatban. Az üzemet város nagyságúra kívánta növelni, Tiszafoldvárra pedig még villamosközlekedést is tervezett. Bata képviselői megkeresték a főszolgabírót és Jeskó János főjegyzőt is. Ismertették elképzeléseiket és kérték a község támogatását. 1940. november 2-án a községházán gyűlést tartottak ahol a CIKTA képviseletében megjelent dr. Mohácsy János ügyvezető igazgató és titkára Kubivits Ágoston. Az értekezletre meghívták Kövér János országgyűlési képviselőt is. A cég képviselőivel lezajló tárgyalásra a képviselő-testület, a bíró és a főjegyző mellé 5 tagú bizottságot jelölt ki. A cipőgyár szóvivője ismertette a gyáralapítási tervet a képviselő-testülettel. A község a következő kedvezményeket adta: tizenöt évre elengedték a kereseti adót, községi pótadót, 1%-os vagyonátruházási illetéket. Öt évig nem kellett fizetni az alkalmazottak kereseti adójának felét. Cserébe Batáék ígéretet tettek, hogy az építkezésnél elsősorban tiszafóldvári lakosokat alkalmaznak. 2 9 Az építkezés megkezdődött, ősszel már 200-250 ember dolgozott, majd 1942 nyarán a kétemeletes gyárépületben megkezdődött a termelés. Az 1940-es évek elején a háború éreztette hatását a község mindennapi életében. A hadköteles férfiak zömét katonai szolgálatra hívták be. Az 1942-1944-ig terjedő időszakban a községből kb. 503 fő vonult be. 3 0 1943-ban a kisbirtokosok panaszkodtak a 28 SZMLKL. 7/1926. 29 SZML Tiszafóldvár Tanácsülési jzkv. (továbbiakban: T.jzkv.) 99/1940.; Hegedűs Kálmán:Tisza Cipőgyár Martfű. Szolnok-Martfű, 1974. 30 Kalóz Sándor és Szlankó István gyűjtése. Tiszazugi Földrajzi Múzeum T. földvár 628 - 629/95. 91
