Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993

község körüli nagybirtokosok közül valaki személyes befolyását felhasználva intézte el, hogy ide került a főszolgabírói intézmény. A járás ügyeit Benkó Albert szolgabíró 1884-ig Tiszavárkonyban intézte. A hivatalos iratok keltezésénél szinte kivétel nélkül Várkony neve szerepel. 1884-ben végül a megyei közgyűlés javaslatára a járás székhelyének Tiszaföldvárt jelölték ki. A szolgabíró működését új székhelyén Tiszaföldváron 1884. június l-jén kezdte meg.

4 1890-ben újra fellángolt a vita Tiszaföldvár és Kunszentmárton között a járási székhely ügyében.

5 A járási főszolgabírónak és hivatali személyzetének még mindig nem volt állandó épülete. Dr. Hajdú József főszolgabíró a lehetetlen állapot megszüntetésére felvetette, hogy helyezzék át a járási székhelyet Tiszaföldvárról Kunszentmártonba. Állításának bizonyítására megkereste a járás községeit, hogy ismertesse elképzelését. Várkony, Vezseny és Rákóczifalva nem szívesen tette magáévá a gondolatot, mert így a járási székhely megközelítése legalább 16 km-el több utazást jelentett számukra. Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszasas, Csépa és Szelevény viszont örömmel támogatta az elképzelést. A vita végére a megyei törvényhatósági bizottság határozata tett pontot. Az 1890. március 21-én tartott közgyűlésen a megye elismerte a főszolgabíró helytálló előterjesztését, miszerint Tiszaföldváron nem lehet olyan épületet találni, amely a járási székház és a szolgabírói lakás céljaira megfelelne. A járási székhelyeket azonban nem jelölték ki véglegesen, az áthelyezés zavart okozhatott volna az éppen csak elkezdett közigazgatási munkában, ezért a felvetést a székhely áthelyezésével kapcsolatban elutasították. így került sor arra, hogy Tiszaföldváron 1890. március 3-án az új járási székház építését tárgyalták. A kevés anyagi fedezet miatt a községi képviselő-testület tagjai közül 21-en a hivatal építése ellen szavaztak. Szendy Antal képviselő azonban előterjesztette, ha a főszolgabírói hivatalt a község meg akarja tartani, mindenképpen egy épületet kell létesítenie, ami elég, ha három szobából áll. A község felépíti, majd átadja a járásnak díjmentes használatra. Az előterjesztésre a 37 jelenlévő közül 28-an igennel voksoltak. így került elfogadásra az új székház építése. Az új épületet (8 öl hosszú, 5 öl széles, átszámítva kb. 14 m hosszú, 9 m széles) oly módon képzelték el, hogy később az új községháza is hozzáépíthető legyen. Az építéssel kapcsolatos ügyek lebonyolítására egy építőbizottságot alakítottak. A szolgabírói hivatal és lakás terveinek elkészítésével Mátrai Lajost bízták meg. A Szolnoki Híradó 1890. évi 35. számában nyilvánosan meghirdették a pályázatot az építési vállalkozók részére. A felhívás nyomán ajánlatok érkeztek: Erdei János öcsödi, Galló Pál tiszaföldvári, Mátrai Lajos kunszentmártoni, Pápai Mihály szolnoki lakos részéről. Az ajánlattevők közül azonban senki sem nyújtott be olyan kivitelezési összeget, amely nem haladta meg a 3000 Ft-ot. Az építőbizottság ezért a pályázat első fordulóját érvénytelennek nyilvánította és kérte a főbírót, kísérelje meg újra a kihirdetést. A sikeres pályázat után még ebben az évben felépítették és átadták rendeltetésének a járási székházat. A főszolgabírói épület után időszerűvé vált egy új községháza építése is. 1899 decemberében ennek létesítése ügyében a képviselő-testület 4 tagú bizottságot választott (tagok P. Nagy Gábor, Molnár István, E. Varga Mihály, Lázár József). A bizottság feladatául szabták, hogy a környező községekben tekintsen meg több új községházat, a gyűjtött tapasztalatok alapján pedig segítsen elkészíteni egy új középület terveit és költségvetését. A bizottság anyagát felhasználva 1901. január 2-án Mátrai Lajos kunszentmártoni építészt bízták meg a tervek és a költségvetés elkészítésével. Az építkezés 4 SZML Sipos Orbán Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja ír. (Továbbiakban: Alispáni) Cs. 9. (75) 5 SZML Alispáni Cs. 9. (114) 80