Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Zádorné Zsoldos Mária: Tiszaföldvár egészségügye
évben nagy erővel indult meg a szervező munka, melynek hatására Tiszaföldváron is júniusban megalakult a Stefáni Szövetség helyi szervezete. Működésükhöz az országos központ is hozzájárult. 2 2 1938-ban a községben egészségház és szülőotthon létesült. A megyében csak Szolnokon volt Bábaképző Intézet, bár a távolság csak 25 km volt, de az akkori közlekedési viszonyok miatt ez sürgős esetben távolinak tűnt. Ekkor Földvár lakóinak száma 11.467 fő volt, évente 278 volt az átlagos születések száma, 8 ágyas szülőotthona volt, mellből 5 ágy fenntartására állami segélyt kapott, a többi fenntartását a község finanszírozta." Gyógyszertárat 1871-ben ifj. Kállai Ferenc nyitott. 1876-ban tulajdonosváltás következett be, Széli Mihály okleveles gyógyszerész kapta meg az üzleti és személyes jogot." 4 Halála után 1890-ben Mühr István okleveles gyógyszerész vette át a gyógyszertár vezetését. 2 5 1906-ban megbetegedett a tulajdonos és a következő évben meg is halt. Egy ideig más-más megbízott gondnok vezette a gyógyszertárat, ami nem minden esetben biztosította a zökkenőmentes működést; 1909-ben hosszabb időre Cziffray Ödön okleveles gyógyszerész vette bérbe a patikát, 1910-ben Gobdmaun Adolf gyógyszerész megvette a gyógyszertárat és ezzel együtt átvette a vezetését is. A jelentések szakértelméről és ügybuzgóságáról tanúskodnak. 2 6 1 8 93-ban Soós Géza kereskedő bizonyos gyógyszerfélék árusítására engedélyt kapott, minden valószínűség szerint azért, mert kevés volt egy gyógyszertár. 2 7 1905-ben megnyílt a második gyógyszertár. 2 8 Az 1876. évi egészségügyi törvény előírta azt, hogy a közegészségügyi helyzetről negyedévenként a községi orvosok számot adjanak feletteseiknek. Sokmindenre kitértek ezek a jelentések, egy nagy hibájuk, hogy nem folyamatosak, sok évben hiányosak. Leginkább a XIX. század végére és a XX. század elejére szolgáltatnak számunkra ismereteket. Az orvos ellenőrizte a halottkém, a bábák, a gyógyszerész működését. Tisztasági szempontból az óvodát, iskolát, vendéglőt, kocsmát, szikvízüzemet, vágóhidat... stb. Beszámolt a himlőoltások elvégzéséről. Folyamatosan kitért a községi kórházban ápoltakra; figyelemmel kísérte a szellemileg fogyatékosok megfelelő gondozását, árva gyerekek dajkaságba adását. Külön figyelmet szentelt a szegények ápolására, kiknek gyógyszerezését, vizsgálatát az Országos Betegápolási Alap biztosította, számukról, ellátásukról rendszeresen említést tesz. Bármely furcsa, az orvos elégedett a bábák munkájával, egyetlen említés sincs gyermekágyi lázban meghalt anyukákról, halva született csecsemőkről, holott a csecsemőhalandóság országos viszonylatban elég magas volt. Az 1800-as évek első felében már volt egy addig még ismeretlen járvány, a kolera. 1892-1893-ban ismét felütötte fejét és szedte áldozatait. A kór csíráit valószínűleg Máramarosból a Tisza vize hozta magával és a Tisza menti községekben nyomon követhető a kolera terjedése, ahogyan felülről lefelé haladt a járvány. 22 SZML. KL-sir. 100/1927. 23 Zádorné Zsoldos Mária 1996. 57. p. 24 SZML, Alispáni ir. 5713/1877. 25 Tiszai alsój. Főszolg. ir., 3429/1890. 26 Tiszai alsój. Főszolg. ir., 3429/1890. 27 SZML, KL-sir. 8/1893. 28 Adatok Szolnok megye történetéből. Szerk. Botka János. Szolnok, 1989. 374. p. (Továbbiakban: Adatok... 1989.) Itt kell megjegyezni, hogy a második gyógyszertár megnyitásának időpontjára a források nem ugyanazt az időpontot jelölik meg. 233
