Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Zádorné Zsoldos Mária: Tiszaföldvár egészségügye
mértékét is felemelték. Első szülött után 4 koronát, később születetteknél 2 koronát kértek. Változatlanul kivételt képeztek ez alól a vagyontalanok. Egy új juttatást a fuvardíjat is meghatározták kilométerenként 25 fillérben.' 1910-ben a törvényhatósági bizottság szabályrendeletet alkotott a megyében lévő községi bábákról. Számukat a lakosság létszámához igazodva határozták meg. Földváron a korábbi három főt változatlanul meghagyták. 1 4 1912-ben történt a következő változás, amikor a képviselő testület a bábák díjait 8 koronában állapította meg. 1 5 A XIX. század végén az egészségügyi személyzet biztosítása mellett egyre inkább szükségessé vált az egészségügy intézményrendszerének kialakítása is. Szükség volt egy olyan létesítményre, ahol a szegény, öreg, beteg embereket ápolják, gyógyítják. 1891 novemberében a Közegészségügyi Bizottság ülésén napirendre került a községi kórház felállításának kérdése. Dr. Szegedy Kálmán községi orvos sürgette ezt az ügyet, amely még 1891-ben a létesítmény létrehozásához szükséges terület kijelölésénél tartott. 1 6 A községi kórház működéséről a községi orvos 1893 júniusában leadott jelentéséből értesülhetünk, mely szerint két embert vettek fel és ápolás alatt tartottak. 1 7 A községi kórház működését alapszabályban rögzítették. Főleg szegény betegek ápolását tűzték ki célul. Kettő darab 6-6 ággyal rendelkező kórtermet állítottak fel, mely szükség esetén járvány kórházként is funkcionálhat. A kórház vezetését a községi orvos végezte, magát a mindennapi teendőket a képviselő testület által választott gondnok látta el. Az ápolási költséget a község fedezte. Idegen betegek ápolása esetén pedig a belügyminisztérium által meghatározott díjat kérhettek. A kórház a közigazgatási bizottság felügyelete alatt állt, a vezető gondnok fegyelmi felelősséggel a bizottsághoz tartozott. A kórházban elhelyezett betegek számáról a községi orvos időszaki jelentéseiből tájékozódhatunk. 1 8 1893-1910 között a betegek száma 1-4 fő között mozgott, tehát nemigen beszélhetünk a kórház túlterheltségéről. Az I. világháború természetesen éreztette hatását Földváron is. Az első harcok után ide is jöttek a sebesültek. Az állami iskola két tantermében egy kis kórházat alakítottak ki, ahol a sebesülteket ápolták. 1'' 1920-ban az alispán jelentést kért a járványkórházak helyzetéről. A járásban a vörös és román uralom alatt felszerelésük legnagyobb részét elvitték. Tiszaföldváron két ágy maradt meg, a fehérnemük, lepedők, ágyhuzatok is hiányosak voltak. 2 0 A községben tevékenykedő orvosoknak sokáig lakbért fizettek. Egy 1908. évi belügyminiszteri rendelet szerint a községi orvos részére legalább három lakószobából, egy rendelő helyiségül szolgáló negyedik szobából, valamint a szükséges mellékhelyiségekből álló lakás járt. Tiszafóldvár Képviselő Testülete 1927-ben a Kossuth Lajos utcában egy háromszobás lakást vásárolt az orvos részére és határozat született arról, hogy az utcai fronton az épülettől teljesen elkülönülve egy rendelőt és várót alakítanak ki. 2 1 Az Országos Stefánia Szövetség fiókintézeteinek tevékenysége sok segítséget jelentett az anya- és csecsemővédelemben, segítette az orvos és a szülésznők munkáját. Az 1933. 13 Uo. 14 SZML, Közgyűlési jegyzőkönyv 1910. 163. p. 15 SZML, KL-sir. 226/1896. 16 SZML, Tiszai alsój. Főszolg. ir. 6478/1891. 17 SZML, Tiszai alsój. Főszolg. ir. 5145/1893. 18 SZML, KL-s ir. 192/1896. 19 Katona Gyula: A Tiszafoldvári református egyházközség története. Tiszaföldvár, 29. p. 20 SZML, Alispáni ir., 955/1923. 21 SZML, Alispáni ir., 27768/1927. 232
