Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Tálas László: Tiszaföldvár oktatásának története

A tanulás nem osztálytermekben folyt, nem volt évfolyamhoz kötve. Egy-egy gyerek addig tanulta az alapismereteket, amíg megfelelően el nem sajátította, vagy abba nem hagyta. A XVII. században a tiszafóldvári prédikátorok is hasonló szellemben és formában végezték - végezhették - munkájukat. A község oktatástörténetének fó'Bb jellemzői 1720-1868 között A község újratelepítése egy új szakasz kezdetét jelenti Tiszaföldvár oktatásának történetében. Az 1720-as években már rendszeres iskolai oktatás folyik a község református iskolájában. A református egyház anyakönyvéből ismert például az, hogy a községben ekkor egy Vintze István nevű „oskola-mester" (rector) dolgozik. A község lakosai körében az iskola iránti erőteljes érdeklődést mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy az 1745-ben megnyitott anyakönyv szerint Vedres Mihályné „A T. Földvári leánykák" tanítását kezdi el. Az iskolai tanulói létszámának növekedését bizonyítja az is, hogy az 1767-es anyakönyvi bejegyzés már egy Balogi János nevű praeceptort (segédtanító) jegyez be. 1767-től a község újratelepítése után 47 évvel már 3 tanítóra volt szükség Tiszaföldváron. Ekkor már az oktatás három csoportban folyik. A rector a továbbhaladó idősebb tanulókkal foglalkozik (korabeli szóhasználattal nagyfí tanító), a praeceptor a kisfi tanító (mai megfelelője az alsó tagozatos tanító), és külön csoportban folyik a leánytanulók oktatása. Ekkor a tiszaföldvári iskola a debreceni Kollégium fíliája. Az iskolai oktatásért a kor szokásával összhangban díjat kellett fizetni, s ez sok esetben természetbeni juttatást jelentett. Ennek bizony szelektáló hatása volt, ez azonban Tiszaföldváron a Podmaniczky család jóvoltából nem így történt. A Podmaniczky család figyelemmel kísérte az oktatás minőségét, de anyagilag is jelentősen támogatta azt. Ennek bizonyítására a tiszaföldvári református ekklézsia protokollumából idézünk: „Méltóságos Aszódi Báró Podmaniczky János úr Eő Nagyságának az Iskolába való Felügyelése eránt való rendelése; Kötelességül tétetik a Bíráknak, hogy mind arra, mi szerént az árva, elhagyatott gyermekek iskolába járjanak, s ott kellő oktatást és tanítást nyerjenek, mind hogy az illető Oskolai Tanítók, midőn árva és ollyatén gyermekekkel, kiktől a Tanítói fizetés nem tellyesíthetik, bármennyi számmal is lennének azok, ingyen, s több tanítványaikkal egyenlően tanítani, oktatni s vélek éppen oly kiméivé bánni ne mulasszák, gondjuk légyen, hogy így általjában minden gyermekek el mulaszthatatlanul kellő oktatást és oskolai tanítást nyerjenek." A XIX. századból fellelhető dokumentumok jól bizonyítják azt, hogy a református egyház figyelemmel kíséri az iskolai oktatás helyzetét. Rendszeresen készül felmérő összesítés az oktatásról. A nagykunsági esperes pontos kimutatásai összegző áttekintést adnak az esperességhez tartozó Tiszaföldvárról is. Az 1804 áprilisában készült összegzésből a következőket tudhatjuk meg: Tiszaföldvár: Lelkek száma: 2115 (a református egyház híveinek száma) „Tanulók száma a fiú oskolában: 150 Tanulók száma a leány oskolában: 100 Oskola Mester: Oláh József 194