Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés
A tetején hagyott nyíláson át távozott a füst. A gúla két hosszabbik oldalán, 2-2 földbe mélyített tüzelőnyíláson át folyt az égetés. Mivel a tüzelőanyag (szalma, kukoricaszár stb.) kis kalóriaértékű volt, kb. egy hétig tartott az égetés, amely éjjel-nappal folyt." A téglagyárat 1952-ben korszerűsítették, automata préssel és téglavágóval szerelték fel. A 60-as években még a „bagger" végezte az agyag kitermelését, s lóval történt a megtöltött csillék bevontatása a présházba, ahol az aprítás, az áztatás, a keverés, a préselés és a vágás, szeletelés zajlott. Onnan az égetőkemencébe került a nyerstégla. Egy hagyományos téglagyár kevesebb energiát használ fel, de több fizikai munkát igényel. Az éves gyártási időtartam maximum kilenc hónap, mivel csak fagymentes időben folyik termelés. Az emberek is szezonálisan dolgoznak, Földváron a fő idényben 44 ember. Télen ez a létszám 10-12 főre csökken. A szárítás is az időjárás függvénye. Az elkészült nyerstégla három hétig szárad a hagyományos és a modernebb (1950-es évek óta használt) Keller-féle, rácsos színekben. Az égetés Hoffmann-körkemencében történik, amely egyszerre 120.000 db téglát képes befogadni. A tiszaföldvári téglagyár körkemencéje közel 100 éves (1905-ben épült), a kiszolgálás módja kézzel (rakatképzés) és géppel (targonca) történik. Az égetési hőmérséklet 970 °C. A Hoffmann-féle körkemence sajátossága, hogy állandóan ég benne a tüz, ezért folyamatos a kemence üzemelése, de szakaszos a termelése. Négy negyedre (kamrára) osztható, amely egyben a termelési fázisokat is jelenti: kiszolgáló, előmelegítő, égető és hűtőkamra. A papírfalakkal elválasztott kamrák felső részén haranggal zárható nyílásokon keresztül szórják be a tüzelőanyagot (szénpor). Kamránként egy-egy tüzelőnyílás van, amely a 45 méter magas kéményhez csatlakozik, és útközben a hő előmelegíti az égetésre berakott nyerstéglát. A tűz körbejár a kamrákban, s míg az egyikben ég, a következőben vagy éppen cserélik, vagy éppen hűl a kiégetett készlet. 24 óra alatt ég ki a nyerstégla, és összesen nyolc nap telik el a kemencébe kerüléstől az elszállításig. A bánya 1999 óta már másodlagos művelésű, és mivel a kitermelt agyag vizes (a magas talajvíz miatt), depókban (agyag lerakatokban) szárítják. A bagger ma innen „termel", és futószalagon jut be az agyag a keverés helyére és a formázóba. A fejtett nyersanyag szilárdsága: 18-25 MPa, vízfelvevő képessége: 15-21%. Első osztályú, kitűnő minőségü téglát gyártanak. Termelési adatok: 4 0 1930 750 000 db 1940 1 000 000 db 1945 1 500 000 db 1950 2 500 000 db 1952 3 400 000 db 1954 5 000 000 db 1956 6 600 000 db 1958 6 800 000 db 1960 9 700 000 db 1965 10 700 000 db 1966 11 200 000 db 1967 11 100 000 db 39 Szlankó István: A kézi téglagyártás (Tordai Lajos, Tiszaföldvár, Öcsöd utca 20. szám alatti lakos visszaemlékezése alapján). Kézirat, Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 136-71. 40 Kucsa J.: Tiszaföldvár természeti és gazdaságföldrajza. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 26-62.; Varga Cs.: A tiszafoldvári téglagyár gazdaságföldrajzi viszonyai. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 21-62. 128
