Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés
„A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fenntartására és helyreállítására, vagy esetleg újból való beszerzésének költségeire nem fordítható." 1 3 A vámdíjak fizetése alól mentességet kapók sorát 21 ponton át sorolja a rendelet, amely lista megegyezik az 1890. évben kiadottal. A tulajdonosok által írt újabb panaszos levél hatására 1917. július 13-án a díjtételeket módosították, átlagban 10 fillérrel emelve. A mentességet élvezők köre, és az elszámolási szabályok nem változtak. Vámdíjak 1917-ben:' 4 1. Egy gyalog ember után, akár viszi a terhet, akár nem 6 fillér 2. Egy üres kocsi után 20 fillér 3. Egy terhelt kocsi után 40 fillér 4. Minden befogott, vagy szabadon hajtott nagyobb állat, mint ló, szarvasmarha, öszvér, szamár után 10 fillér 5. Minden kisebb állat, mint sertés, juh, kecske stb. után 6 fillér Ugyanekkor jegyzik be a tulajdonosváltást is: „a vámszedési jog Fekete István és neje tulajdonát képezett részének adásvétel útján Gál Lajosra való átruházásához jóváhagyásomat adom..." 1 5 Nem tudni, hogy 1917 és 1929 között mi történt a tulajdonjog körül, de egy 1930-ban kelt örökösödési bizonyítvány arról rendelkezik, hogy „az 1929. évi december hó 10. napján Vezseny községben elhalt Fekete István tiszafoldvári lakos örökhagyó után maradt 864 pengő értékű ingók, valamint az örökhagyó tulajdonául bekebelezett (...) tiszafoldvári ingatlanoknak (...) fele része a kiegyezett örökös társak közt létrejött okiratba foglalt egyezség szerint törvényes öröklés címen örökhagyó gyermekét: Fekete István tiszafoldvári lakost illeti meg". 1 6 Hosszú pereskedés következett az özvegy és a fia között, az örökrész tulajdonjogáért. 1935. december 9-én megegyezéssel végződött perlekedésük. Dr. Szatmáry László királyi közjegyző előtt írásba foglalták az alábbiakat: „A hagyatéki vagyon értéke ingókban: Tiszaföldvár és Vezseny közötti tiszai komp jogának fele része becsértéke 500 pengő... A jog fele része ifjú Fekete István tulajdonába megy át, özvegy Fekete Istvánné született Ágoston Rozália özvegyi jogon haszonélvezi." 1 7 Anya és fia tehát kiegyeztek, a vámszedési jog fele része a Fekete családnál maradt. A második világháborút megelőző mozgósítás alól mentesült a komp engedélyes üzemeltetője, és a 6 hónap óta nála dolgozó személyzete. Amennyiben már behívták fegyvergyakorlatra, úgy az alól is felmentették. Mindez azt szolgálta, hogy az átkelők bármikor a királyi haderő szolgálatára állhassanak. 1938. október 5-én Leskó János főjegyző erről levélben értesítette a komptulajdonosokat, a Magyar Királyi és Közlekedésügyi Miniszter 158. 297/1938. V. K. K. M. rendelete alapján. A háború még messze zajlott, amikor 1940-ben a jeges ár megrongálta a lakóépületet, s összedöntötte az istállót és az alsóépületet. Amikor pedig 1944-ben odaértek a visszavonuló német csapatok, a kompot és a dereglyét felrobbantották. 13 Kossuth Ferenc sk, Kereskedelemügyi miniszter 62288-1-B számú levele. Bp. 1909. október 28. (Az adatok Busi Gyuláné Fekete Mária magántulajdonát képezik. Továbbiakban: B.GY. F. M. tul.) 14 Kereskedelemügyi m. kir. Miniszter, 44134/1917. Szám, I/B (B.GY. F. M. tul.) 15 Olvashatatlan aláírás, miniszteri tanácsos, Bp. 44134/1917 I/B sz. levél. (B.GY. F. M. tul.) 16 Okiratszám 16123/1930. Dr. Ruppertok járásbíró, 1930. március 31-én, Kjö. sz. 478/1929. (B.GY. F. M. tul.) 17 Királyi Járásbíróság, Szolnok, 423/1935. Kjö. sz. (B.GY. F. M. tul.) 119
