Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Zsolnay László: A Szolnoki Művésztelep a II. világháborútól napjainkig

Témáit az irodalom, a mitológia, a Biblia köréből választja, egészen ősi kultúrák szimbólumrendszeréből (10. kép). Emellett szívesen figyeli a természetet és az állatok világát. Nagy állatbarát, maga is részt vesz egy ősi magyar kutyafaj, az erdélyi kopó megmentésében. Pogány Gábor Benő a fiatal szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Minden irányban képzett, ért a kis- és nagyp laszti kához, a bronz- és gipszöntéshez, a kőszobrászathoz. Fiatal kora ellenére máris kiforrott egyéniség, alkotó, akiben a művész minden ismérve fellelhető. 2001-ben állították fel Zonuk című bronzszobrát, amely Szigligetije mellett már második köztéri alkotása Szolnokon (LXV. tábla).

22 Hangay Szabó László Egerben született 1953-ban. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1979ben fejezte be Szabó Iván növendékeként, majd Szolnokon telepedett le. Művészi pályáját tanárként kezdte, emellett szobrászként is dolgozott. Később az alkotómunkára fordította tehetségét és energiáját. A portrészobrászatban és éremművészetben ért el figyelemre méltó sikereket. Részt vett számos megyei és országos képzőművészeti tárlaton (Szolnoki Képzőművészeti Triennálén, Salgótarjáni Tavaszi, Szegedi Nyári, Vásárhelyi Őszi Tárlatokon), valamint 1988-ban és 2001 -ben — édesapjához, Szabó László szobrászművészhez hasonlóan — a ravennai Dante Biennálén (11. kép).

23 A művésztelep legutóbbi korszaka 1987ben kezdődött. A több világégést, történelmi sorsfordulót, tulajdonosváltást megélt kolónia jobbszárnyát újjáépítették. Előbb az épületet kiürítették, s az alkotókkal tör11. Hangay Szabó László: Kagylók, 1985 tént megállapodás értelmében azok a művészek, akik 1960 után kaptak műteremkiutalást, átmenetileg városi lakásokba költözhettek. Bokros László és felesége, az évtizedek óta kerámiával foglakozó Bokros Júlia elhagyták a telepet. A felújított szárny műtermeit az 1960 előtt megtelepedett törzstagok foglalhatták el: Baranyó Sándor, Fazekas Magdolna, Meggyes László, Szabó László, Simon Ferenc és Nagy István. Időközben Nagy István Dörgicsére költözött, s egy évig Chiovini Ferenc születésének századik évfordulójára rendezett emlékkiállítás volt látható műtermében. 2001 -ben meghalt Baranyó Sándor festőművész, a Szolnoki Művésztelep egyetlen olyan tagja, aki már 1945 előtt kapcsolódott a kolóniához. A romosán maradt bal oldali műteremszárnyban Mikó Diána szobrászművész és Sárkány Sándor festőművész dolgozott néhány évig, akiknek státusa végig tisztázatlan maradt. Sárkány Sándor itt működtette a Paál István Stúdiószínházat. Az új épület hasznosításáról országos vita bontakozott ki. Volt, aki Szolnokon élő, ide költöző művészek állandó lakásaként látta volna szívesen, mások több művészeti ágat (pl. színházat és művészeti iskolát is) befogadó intézménnyé szerették volna alakítani. Megint mások a vendégtagok befogadásának a telep fénykorára jellemző hagyományát igyekeztek felébreszteni. Végül is ez utóbbi álláspont került elfogadásra. Az I. sz. épület felújítása 2001-ben megtörtént. A tervek szerint a művésztelepet az újjáalakuló Szolnoki Művészeti Egyesület működteti: határozott idejű kiutalásokkal fogadnak alkotókat, a művésztelep galériájában és kollektív műtermében pedig kiállításokat rendeznek. 2002-ben ünnepeljük a Szolnoki Művésztelep megalapításának századik évfordulóját. Fontos dátum ez nemcsak a visszatekintés, az értékelés miatt, de az új épületszárny sorsának szempontjából s a jövő tekintetében is, mert akár így, akár úgy, de ez a kerek évforduló biztosan egy új korszak kezdetét jelenti a Szolnoki Művésztelep életében. 22 ld. 13. jegyz. 23 ld. 17. jegyz. 130