Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon
hajlamát. Pedig annak idején ő is a hangulatos, lágy harmóniákat rejtő naplementékkel, illetve ezzel párhuzamos vonulatként szaggatott ecsetkezelésű, tüzesebb színű tájtanulmányokkal indította pályáját. Hármójuknál karakteresebb, rokonszenvesen egyéni hangú életművet hozott létre a szintén első telepesek közé tartozó, és mindvégig Szolnokon lakó Zombory Lajos. A híres plein-air állatfestőtől, Heinrich Zügeltől korán elsajátította Münchenben „azt, hogy harmonikus, nyugodt és még- /5 . Mihalik Dániel: Kiöntött a Zagyva, 1903 is erőteljes szín hatást úgy is lehet elérni, ha az ember lehetőleg a hideg és meleg színeknek egyensúlyban tartásával, vagy a kiegészítő, complementair színek értelmében alakítja a kompozíciót". 41 Kitűnően jellemzett állatokkal, pontosan megfigyelt mozgásokkal rögzítette vásznain a természettel harmóniában, ugyanakkor állandó küzdelemben élő parasztok nehéz munkáját (XXI. tábla). Nagyvonalú formalátása, bátor színhasználata és széles ecsetkezelése mellett a kritika szívesen kiemelte művészetének mindenen átsugárzó magyar jellegét. A Szolnokon szintén alapítónak számító, ám ott csak rövid ideig dolgozó Hegedűs László Debreceni kondásával összehasonlítva még jobban kitűnik Zombory plein-air-jének autonóm karaktere. Egy másik neves táj- és állatfestő, Edvi Illés Aladár szintén szuggesztív, az akvarell-technika angol ága által befolyásolt plein-air festészete számos alföldi helyszínen csiszolódott. Szolnokon és környékén is megfordult, itt festette egyik fő művét, a Szélmalmokat Perimutter Izsák csak vendégként járt a művésztelepen. Impresszionisztikus könnyedségű, fénytelített piktúráját hosszabb hollandiai tartózkodása idején komolyan méltányolták, ezt folytatta hazatelepedését követően is. A művészt jól ismerő Rózsa Miklós frappánsan foglalta össze holland földön kivirágzott színes látásának hazájában is megőrzött karakterét: „Egyre színesebb lett, ahogy a pleinair Európa-szerte mindjobban erőre kapott, s ahogy a szín egyre jobban izgatta, úgy lett kézírása is — az előbb józan, egyenletes kézírás — mind nyugtalanabb, szenvedélyesebb, fékevesztettebb... Nagy színszenvedélye megmaradt benne hazatérése óta is. Nem tudta látását megváltoztatni Szolnok sem, hol a poros alföldi levegő csakúgy szikrázik az ő mesterien biztos ecsetje alatt. Technikája is megmaradt szélesnek, pasztózusnak...". 42 A festő Szolnokon és más vidékeken járva felfedezte a falusi tisztaszobák színpompás népművészetét, és azt képeinek dekoratív elemévé tette. Sugárzó fényeivel és mély árnyékaival formált népi figuráinak szoborszerű nyugalma fojtott ellentétben áll zaklatott ecsetjárásával, erős kontrasztjaival (XXII. tábla). Egyik legsokoldalúbb XX. századi festőnk, Vaszary János is ott volt a szolnoki kérvényezők között, de végül sosem lakott a művésztelepen, ahhoz túl nyughatatlan szellemű, sokfajta stíluskört kipróbáló alkotó volt. Amikor Dél-Franciaországon átutazva 1905-ben megörökítette Monaco kikötőjét, felszabadult színességével az akkoriban épp nagy botrányokat kavaró Fauves-festők rokona lett. Spanyolországban ezután készült művei ennél is könnyedebbek, levegősebbek: a valódi impresszionizmushoz ott, sőt még inkább 1907-ben Magyarországon jutott el. A Reggeli a szabadban (XXIII. tábla) nemcsak tősgyökeresen impresszionista címével, hanem sugárzóan üde, fényittasult villódzásával 41 Lyka 1953. Lm. 53. 42 Rózsa Miklós: A magyar impresszionista festészet. Budapest, 1914. 158. 29
