Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

A kolónia

Az őszi kiállítás szenzáció volt, nem látogatták ugyan többen, mint a régebbieket, talán annyi kép sem kelt, mint tavaly, de nagyjelentőségű volt abból a szempontból, hogy a régi gárda tehetséges alkotásai mellett, az új tagok és vendégek festményei európai nívót mutattak s a mai magyar piktúra legjavát adták. Tetszettek Vidovszky hangulatos tájképei, Zádor elegáns s finom portréi, Fényes festményei stb. is a szolnoki művésztelep új útját, és a gazdag lehetőségeket azonban Aba-Novák, Istókovits, Borbereki, Pólya Iván stb. mutatták. A telep új tagjai. Helyes az az út, amelyen a szolnoki művésztelep jár. Ne legyen — amint nem is volt — soha kiikkbe-tartozók települési helye, ne nevezzenek el róla iskolát, ne merevedjék lebonthatatlan s lassú halált hozó formák közé, hanem adjon helyet minden fiatal magyar tehetségnek. Ha legkiválóbbjait örökös lakónak, törzstagnak választja, biztosan bekövetkezik az, hogy évtized múlva ők is már a múltat fogják jelenteni s új szépségek, új meglátások művészei jönnek. Ezeket is kell majd ereszteni. Ha nem lesz elég műterem a számukra, építeni kell. A szolnoki művésztelep programja csak az lehet: az érdemes öregek mellé állandóan be kell engedni a fiatalokat. Ez volt az őszi kiállítás tanulsága. (Szolnoki Tükör I. évf. 1933. november 7-9.) ZOMBORY LAJOS I Eltemettük Zombory Lajost is. Koporsóját, amelyet azon a borongós késő-őszi délutánon a tisztelők és barátok aránylag kis csoportja vett körül (sokan hiányoztak, akiknek ott kellett volna lenniök) befedték a Munkácsy-lepellel s ez azt bizonyította, hogy Zombory jelentős alakja volt a magyar festőművészeinek, ha nem is volt a legnagyobbak közül való. A képzőművészetek királynéja az építőművészet, a fiatal Zombory is építésznek készült és — festő lett. Bizalmas beszélgetések közben sokszor emiitette, hogy szive a monumentális történelmi képek festése felé vonzotta, óriási vásznakon akarta uj életre álmodni a magyar multat — de Münchenbe került, Zügel mellé és állatfestő lett. A nagy müncheni mester legkedvesebb és legtehetségesebb tanítványa volt; ott úgy látszott, hogy nemsokára mestere fölé nő; csodálatos, hogy elválásuk után Zombory fejlődése megállt, nem tudott önmagából meríteni, mesterétől elszakadva nem tudott átmenni egy belső evolúción, élete végéig az maradt, ami Münchenben volt: a legtehetségesebb Zügel-tanitvány. Szolnokra jött, egyik megalapítója lett a Mfivésztelepnek. Mint Pettenkofentől kezdve annyi festőt, őt is mégragadta az alföldi táj; ettől kezdve egyetlen célt látott maga előtt: kifejezni a „szolnoki s.tílus"-t (kedvenc szavajárása volt ez) vagyis egyetlen színtézisben megmutatni ennek a vidéknek Örökszépségű arcát. Élete végéig ennek a tájnak egét, nagyságos síkjait, állatait, zsá110 ner-jeleneíeií festette. Óriási mesterségbeli tudása, kifejező készsége volt, egy sereg kitűnő képet festett. Nem volt zseni, de a legjobb festőművészek közé tartozott. De a festő nem csak fest, hanem családot is eltart, ruházkodik, házat vásárol és adót fizet. Ehhez pénz kell s ezt képeinek gyárszerű másolásával teremtette elő. A szolnoki házakban függő Zombory-képek túlnyomórészt ilyenek. Eletében sok keserűség és csalódás érte Szolnoki festőiskoláját elgáncsolták, élete végén főiéje nőttek a fiatalok s mellőzni kezdték, mint közéleti embert is. Pedig szerelmese volt Szolnoknak: városrendezési tervei múlhatatlan értékűek, hasznos tagja volt a városi képviselőtestületnek, ő volt pl. az, aki Kludik polgármester idejében a legerélyesebben sikraszáll amellett, hogy a város növekvő vízszükségletét ne artézi kutak fúrásával, hanem az itt folyó Tisza vizéből elégítsék ki. (Elete végén már nem volt tagja a képviselőtestületnek). Élete végén rámosolygott ismét a siker, a pesti nagy kollektív kiállítása nagy erkölcsi sikerrel zárult; s a sokszor zsörtölődő, kedvtelen emberbe visszatért a régi kedély. Képeinek legjavát még életében Szolnok és Szeged városának ajándékozta. Ezeknek a városoknak múzeumai fogják megőrizni a jövendő századoknak a „szolnoki tipusM egy Sokat Ígérő, de kevesebbet beváltó művésznek vitathatatlan értékeit, Zombory Lajos művészetét. V. Gy. (Szolnoki Tükör II. évf. 1934. január 15. 9.)