Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

novellisztikus tartalom valószerűségre törekvő tájszemlélettel párosul. A valamivel merészebb Baditz Ottó némelyik tanulmányképe üde zöld környezetben ábrázolja könnyed, levegősen festett modelljét. Friss plein-airje azonban a nagyobb képeken sokszor édeskéssé vált. Magyar-Mannheimer is leginkább kisméretű képein remekelt. Született koloristaként többnyire a színből indult ki (XVI. tábla), és nemegyszer hozott létre impresszionisztikus könnyedséggel, majd pedig expresszív feszültséggel telített, élő festői felületeket. Vágó Pál történeti festőként, illetve „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" című díszkiadvány rajzolójaként szerzett hírnevet. A Szolnokhoz közeli Jászapáti volt működésének egyik fő színtere, de azt is tudjuk róla, hogy Nagybecskereken sikertelenül próbálkozott művésztelep-alapítással.

36 A Gyurkovits-gyűjteményből származó fény-árnyékos szép képének kiállításával azt szeretnénk példázni, hogy a századfordulóra a plein-air érdeklődés búvópatakként immár a legváratlanabb helyeken is feltörhetett. Pállya Celesztin, az apró képek mestere, Vágó Pállal együtt vett részt a Feszty-körkép honfoglaló lovasainak megfestésében. Állandóan járta az országot és festette jellegzetes figuráit, állatait, vidékeit, a szolnoki festőkéhez hasonló megközelítéssel. Határozott, többnyire napsütötte plein-airje kint a természetben, a való látvány előtt fejlődött olyan kifejezővé, hogy mindig vissza tudta adni az egymástól esetleg alig különböző karakterű tájak egyéni zamatát. A szegedi Nyilasy Sándor is ilyesfajta piktúrát művelt. Ő már ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik Hollósy Simon müncheni iskolájában kezdte, a párizsi Julián akadémián folytatta, majd a Nagybányai Művésztelepen fejezte be tanulmányait. Ezt követően szülővárosa környékének falusi népét festette, verőfényes környezetben, derűsen. „Képein a napsugaras levegő körüljárja alakjait, átszövi finom reflexeivel, az árnyékok egyszeriben könnyedek, áttetszők lesznek, jól láttatják a gondos és gazdag rajzot, minden derűsen világos. A színek, amelyek Kosztánál súlyosak, itt optikai könnyűségűekké válnak, amannak lokális színeit itt valóban látott színek váltják fel, ahogyan ezeket finoman elváltoztatja a levegőnek burka, amelyben alakjai mozognak. Ilyen festést a franciák en-plein-air festésnek neveztek."

37 A fiatal Zemplényi Tivadar 1895-ben két egész más jellegű képet állított ki a Műcsarnokban. A Szegényasszony otthona müncheni tanulmányainak hatását viselte magán. Leiblös tónusszépségeitől gyökeresen különbözik a másik kép, az Ezermester még kissé bátortalan, de üde plein-airje. Ezt a festményt Szinyei Merse Pál jernyei parkjában festette, ahová azért küldték pártfogói, hogy újra alkotásra serkentsék a sikertelensége miatt egy évtizede hallgató mestert. A megismerkedés mindkét festőre jó hatással volt. Szinyei Merse valóban visszatért művészetéhez, Zemplényi pedig elkezdte szabadban festett képei 12. Bihari Sándor: Zagyvapart, 1890-esévek Egri Mária: A Szolnoki Művésztelep. Budapest, 1977. 38.; Végvári 1952. i.m. 33. Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Budapest, 1953. 67. 26