Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon

Munkássága egy másik vonulatában: belső nyugtalanságát tükröző, zaklatott ecsetkezelésű képeiben az expresszionizmus rendkívüli kifejezőerejét is megelőlegezte. Az első világháborús frontokon rajzolt és festett képein pedig a tájat is átlényegíti az univerzum szenvedése, a mérhetetlen pusztulás. A táj mellett az emberi léleknek is mélységes búvárlója volt. 1890-től egyre gyakrabban festett csavargókat: a szenvedésben mintegy megdicsőülni látszó meggyötört alakok nemcsak a századforduló szociális problémáira irányítottak éles fényt, hanem az emberiség általános gondjaira érzékenyen rezonáló nagy művész társtalan küzdelmeire is. Művészetének e megrázó oldala azonban már nem tartozik egy plein-airrel foglalkozó áttekintéshez. A magyar festészet egy másik nagy egyénisége, a Mednyánszkynál szinte két évtizeddel idősebb Székely Bertalan hatalmas, minden műfajt felölelő életművében már az 1850-es évek végétől kezdve ismeretesek a természet beható ismeretére valló, friss színezetű, széles foltfestésű tájvázlatok. Feljegyzéseiből is tudjuk, hogy a színes árnyékok kérdése éppúgy foglalkoztatta, mint a vonal, a folt, az egyes színek hangulati szerepének kutatása. Korai tájainak másik vonulata ellenben kimondottan romantikus felfogású, szélesen, energikusan festett gyors munka, többnyire erőteljesen jelzett fény-árnyék ellentétekkel. Ez a kettősség valamelyest megfigyelhető az 1880-as évekkel induló érett kori tájfestészetében is. Egyrészt komoly eredményeket ért el az állandóan változó természet realista, és néha a plein-airt is megközelítő ábrázolásában. Másrészt viszont továbbra is erősebb volt benne a tájkép romantikus-realista megközelítése, mely nem engedte érvényesülni a világos fénytelített színeket. Szerinte a festmény alapja a helyesen megválasztott színfoltrendszer. Egészen az absztrakcióig elmegy kutatásaival, és így megelőlegezi a XX. századi avantgárd világszemlélet modern vizualitását. Lényegében hasonló alapossággal járt el akkor is, amikor felhőtanulmányok seregét festette (11. kép), melyek nem csak kiváló atmoszférafestőnek, a látvány gondos megfigyelőjének mutatják. Ennél jóval tovább ment: hangulati összetevőiket is kutatta, hiszen ezek segítségével kívánta figurális képeinek természeti környezetét befolyásolni.

34 Az 1880-as évek végére egész Európában kivilágosodott a festők palettája, és ebből a magyarok sem vonhatták ki magukat. A Réti István által finom naturalizmusnak nevezett irányzat gyöngyházasszürkés színvilága a figurákat tájban ábrázoló képeknél 1890 körül kezdett nálunk terjedni, főként Bastien-Lepage hatására. A szobabelsőket egy sajátos fehéres derengés uralta, ezeknél Dagnan-Bouveret, illetve Eduárd Dantan befolyását szokás kiemelni.

35 Emellett a színesebb naturalizmusnak is egyre több híve akadt. Magyar-Mannheimer Gusztáv 1887-es Büntetés című képe példázza, hogy az egymás mellé zsúfolt élénk színfoltok nem feltétlenül képesek öntörvényű egységbe szerveződni: a plein-air levegőtónusa, mindent átjáró atmoszférája egyelőre nehéz feladatot jelentett a festő számára. Sajátos kettősség hatja át e korai művét, melynek sok rokonát ismerhetjük fel a müncheni, sőt néha már a pesti katalógusokból is, mint például Vastagh Géza, Margitay Tihamér és társaik képein: a 34 Vö. a Székely Bertalan kiállítás katalógusa, MNG, 1999. 38., 239. (Bakó Zsuzsanna tanulmánya és képelemzése). Lásd még Lándor Tivadar: Székely Bertalan, in: Művészet 1911. 66. 35 Diener Dénes József tejfölfestészetnek nevezi. Ld. Magyar képzőművészeti kiállítás, in: Magyarország a párizsi világkiállításon 1900. Budapest, 1901. 36-37. Vö. még: G.P. Weisberg: Beyond Impressionism. The Naturálist Impulse in European Art 1860-1905. New York, 1992. 11. Székely Bertalan: Felhőtanulmány III. 25