Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)
Bevezető (Bellon Tibor-Szabó László)
rel, hiszen vannak területek, ahol jobban dokumentálható ez a folyamat (viselet, építkezés, lakásbelső, fazekasság), másutt úgyszólván a jelen és a közelmúlt élő gyakorlatát lehetett csak rögzíteni (gyermekjátékok, gyékény- és vesszőfonás). Az időhatárokon belüli változásokat azonban általában érzékeltetni lehet. Nagyobbrészt a paraszti világhoz köthető tárgyakat vizsgáltunk, de tudjuk, hogy a nekik dolgozó kézműiparosok vidékünkön különlegesen nagy szerepet töltöttek be a tárgyi világ formálásában. Településeinken a parasztság csak központi mag, amelyet körülvett az iparosok, pásztorok, mezőgazdasági bérmunkások, kubikosok rétege. Nem oldhattuk meg következetesen a mezővárosi parasztpolgárság rétegkultúrájának bemutatását, de viseletben, építkezésben, a lakásbelsők leírásában utaltunk az eltérésekre. Bár a századfordulón a hagyományos pásztorélet a Nagykunságban és a Tiszafüred környéki községek határaiban (a Hortobágy nyugati szélén) élt még, de itt is többségben volt már a nem helyi készítésű tárgy, ezért külön pásztorművészet fejezetet nem adunk. Az egykori - feltehetően művészkedő pásztorok alkotta - tárgyi anyag többnyire parasztok tulajdonába került, azok tárgyi kultúráját színezte. Törekedtünk arra is, hogy a megyén belül az egyes műfajokat, stílusokat, apró stílusjegyeket területileg is elkülönítsük egymástól. Megtettük ezt akkor is, ha a különbségek alig-alig észlelhetők (például az építkezésnél a tornáctípusok, a deszkaházvégek díszítményei, fürészelt tornácdíszek, a vízvetők nagysága). Úgy véljük, ezek bemutatásával növelni tudjuk a kötet értékét. Ezeket a változatokat rajzokkal próbáljuk meg képszerűen is érzékeltetni (például fejfatípusok, virágdíszek, borotvatokok, guzsalytalpak, kapufélfák). Kötetünk a történeti bevezetőt és az összegzést leszámítva két nagy, jól elkülöníthető részre oszlik. Az első részben megkíséreljük a paraszti tárgyi környezetet egészében bemutatni: bevonva a vizsgálatba a megyében és a megyehatáron kívül készített, illetve gyári termékeket is, a csak célszerűséget hangsúlyozó használati tárgyakat és munkaeszközöket is, valamint a szorosan vett népművészeti alkotásokat. E részben az építkezést, lakásbelsőt, munkaeszközöket, viseletet és a kultusz tárgyait vizsgálva arra kerestünk választ, hogy a különböző eredetű elemek (például a viselet házi készítésű darabjai és a gyári kelmék; a nagy műgonddal megfaragott és a kultuszt szolgáló feszület és a búcsúban árult gipszből, művirágból készített kegytárgy, emlék; a lakásbelső különböző eredetű bútorai, textíliái, dísztárgyai) hogyan állnak össze mégis egységes képpé, határozott és elkülöníthető, helyi ízlést is tükröző tárgyegyüttessé. A kötet második részében, amely a gyermekjátékok bemutatásával kezdődik, a helyi, lokalizálható és egységes jegyeket mutató megyei készítésű tárgyakat műhelyenként mutatjuk be. Azokat a múzeumokban, gyűjteményekben őrzött népművészeti alkotásokat, amelyeket nem tudtunk műhelyhez, helyi stílushoz kötni, minden szépsé8
