Bellon Tibor – Szabó László szerk.: Szolnok megye népművészete / Népművészeti örökségünk (Európa Könyvkiadó – Budapest, 1987)

Bevezető (Bellon Tibor-Szabó László)

giik ellenére sem mutattuk be, hacsak a tárgy jellege, alkotás­módjának eleve egyedi volta (például rabmunka) nem indokolta. A bútorművességgel foglalkozó fejezet csak a nagykunsági, tiszafüredi festett bútorokat, s vázlatosan a jászsági asztalossá­got tárgyalja, mert ezeken a területeken működtek stílust is teremtő műhelyek. Az igen szép, barokkos faragású, Szolnok környékéről származó keményfa székeket feltehetően helyi ké­szítésük ellenére sem vettük figyelembe: ezek egyedi, stíluson kívüli darabok. A fazekasműhelyek között nem szóltunk a kisúj­szállási, kunszentmártoni, szolnoki mesterekről, akik túri stílus­ban dolgoztak, és olyan önálló (bár mégis a túrihoz köthető) jelleget, mint a tószegi fazekasság, nem képviselnek. Kötetünk második részében a bemutatott népművészeti mű­fajokat, területeket úgy csoportosítottuk, hogy a népszerűbb, mindenki vagy sokak által művelt műfajoktól és daraboktól a specialistákon át a szakiparosok készítette tárgyakig jussunk el. A gyermekjátékokkal indul ez a rész, mint a mindenki által művelt, művelhető műfajjal, s eljut a fejezetek sorrendjében a csakis mesterek művelte fazekasságig. Az egyes fejezetek belső felépítése is hasonló logika szerint rendeződik: a mindenki által font vagy fonható munkakosaraktól jut el a szerző a vesszőmun­kák tárgyalása során a mesterek hasított, fehérvessző-készítmé­nyeiig. A több éven át tartó feltáró munkát minden mozzanatában közösen végeztük. A szerzőkön kívül múzeumaink számos más munkatársa is részt vett benne, s nekik is köszönettel tartozunk. A megye múzeumainak és kisebb gyűjteményeinek népművé­szeti szempontból fontos tárgyi anyagát teljes egészében figye­lembe vettük (múzeumok: Damjanich János Múzeum, Szolnok; Jász Múzeum, Jászberény; Györffy István Nagykun Múzeum, Karcag; Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred; Finta Múzeum, Túrkeve; Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Tiszaföldvár; Túri Fazekas Mú­zeum, Mezőtúr - helytörténeti gyűjtemények: Törökszentmik­lós, Kisújszállás, Kunszentmárton, Jászapáti, Jászjákóhalma, Jászkisér, Abádszalók, Öcsöd, Kőtelek, Tiszaigar, Tiszakürt, Tiszafüred). De áttekintettük e gyűjtemények adattári, fotó- és rajzanyagát is. A megyén kívüli múzeumokban ki-ki témájának megfelelően kutatott fel megyénkre vonatkozó anyagot (Népraj­zi Múzeum, Budapest; Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szent­endre; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza; Arany János Múze­um, Nagykőrös; Katona József Múzeum, Kecskemét; Kossuth Múzeum, Cegléd; Palóc Múzeum, Balassagyarmat; Petőfi Mú­zeum, Aszód; Dobó István Vármúzeum, Eger; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Déri Múzeum, Debrecen; Munkácsy Mi­hály Múzeum, Békéscsaba; Koszta József Múzeum, Szentes). A megyében közel harminc magángyűjtő anyagát, a megyén kívül tizenöt ilyen gyűjteményt tekintettünk meg. Ez a feltáró munka nagyobb arányú tárgyvásárlással, fotózással kapcsolódott össze, s összeállítottunk Szolnokon egy népművészeti archívumot is. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom