Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Mravik László: Magyar főnemesek hagyatékainak sorsa, 1912-1952

erősen meg is haladták a főnemesekét - erre azonban legfeljebb csak utalhatunk (1. cs 2. képek). /. kép Gróf Andrássy Aladár budapesti palotája 2. kép Gróf Andrássy Gyula és Tivadar - Szalon tőketerebesi kastélya - Gobelin terein E főnemességnek, mint osztályt alkotó halmaznak két alapvető összetevőjét kell megkülönböztetnünk. Az egyik a történelmi arisztokrácia, melyet e körben a legkevésbé sem szükséges definiálnunk. A másik részt, az új, lényegében a dualizmus ideje során, s döntő mértékben 1890 és 1918 között bekövetkezett bárói rangra emeltek jelentik. Róluk szokás azt mondani, hogy „báróságot vásároltak", ami természetesen nem igaz, egy ilyen eljárás a rigorózus, a formákra rengeteget adó Ferenc József esetében teljességgel elképzelhetetlen. A báróság megszerzéséhez igenis érdemeket kellett felmutatni, melyek az új nemesség soraiban három területet érintettek. Ide sorolandók a kiemelkedőn eredményes nemzetgazdasági fejlesztések; igen nagy súllyal a kulturális alapításokra fordított pénzösszegek; végül a három közül a legkevesebb pénzbe kerülő jótékonyság. Az új bárói rangok viselőit végigtekintve, azt kell, mondjuk, hogy e három dologra más-más arányban, de hatalmas összegeket fordítottak, melyek korántsem jelentettek mindig olyan hatalmas és sikeres üzletet, mint ma hinnők. Ebben, de csakis ebben az értelemben szerfelett megfontoltan és inkább allegorikus értelemben csakugyan felvethető a báróság vásárolhatóságának kérdése. Ám a kékvérű, régi arisztokrácia sem máshogyan szerezte rangját és hivatalát: olykor nagy kölcsönöket folyósítottak az uralkodónak, melyet az többnyire nem tudott megadni, s ekkor következett a bárói, grófi rang adományozása, mely jótékonyan törölte a súlyosabb rovatokat a hitelkönyvből. S még ennél is nagyobb pénzáldozatot jelentett a katonaállítás, melyben a régi főurak nagyon gyakran többet tettek a kötelezőnél. Ilyen értelemben a legrégebbi főnemesi rang, vagy rangemelés is vásárolt. Vagyis, érdemben és valóságosan sem az egyik, sem a másik nem az. Mind a keresztény történelmi arisztokrácia, mind a javarészt zsidó új nemesség zárt kasztot alkotott, a kaszton belüli nagy családok egymás között házasodtak és örököltek, összejöveteleiken csak ritkán keveredtek. Ha ez mégis előfordult, botrány lett belőle (lásd: Károlyi Mihály gróf megjelenése báró Hatvány Lajos estélyen, amin főleg a politikai antiszemitizmus fő képviselői, Teleki grófék háborodtak fél a „régiek" közül). Ebben kétségtelenül szerepet játszottak a vallási előítéletek, de a határok átlépését igen nehézzé tette az erősödő, majd rövidesen politikaivá, állami, törvényi szintre emelt antiszemitizmus is (numerus clau-