Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

I. Tanulmányok - Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája

A Duna vize ily módon lenn a belső várban levő csorgókút víztartójába ömlik. Az összes vízcsövek vas muskétapuska alakú, csatornás csövek, s a meredek sziklák között egyenesen fölfelé futó, néhány csekély értékű vascsőből állnak. Ezek a vasból való, szökőkút gyanánt egyenesen felfelé menő, három minaret magasságú vízvezetékek és a háromszáz rőf magasságában levő csorgókút, bámulatot keltenek. Az említett belső vár sziklájának egészen az alján, a vízi malmokat és kerekeket magába foglaló gépházban, egy sziklából, mintha hétfejű sárkány okádná, meleg forrás vize bugyog ki, és húsz rőfnyire alább a Dunába ömlik. E gépházban a kerekek kezelésére csak egy ember van kirendelve. Miután a megszemlélést elvégeztük a molnárnak néhány ákcset adván, így szóltam: „Öregapám! Engedje meg, hogy a kerekek és a hengereknek mozgását és megállását is megtekinthessük." „Fiaim! - monda ő, - ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását és zúgását ti ki nem bírjátok és a szökőkútnak az égig való felszökkenését megnézni nem lesz bátorságtok." Én válaszoltam: „Lelkem apó! Mi világutazó és értelmes emberek vagyunk. Vajha! Ezt is megláthatnánk. - Erre monda: „Tehát ne féljetek fiuk, egy kissé hátrább!", s először a tetőn említett kéménynyílás födelét felnyitván a gépházban levő magas keréknek vizet befogadó kis ládái vízzel teltek meg, amire a hengerkerekek azonnal forogni kezdettek. Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna. Némelyik kerekek jobbra, némelyek balra forogtak s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódván, óra módjára mind forogni kezdett. Az öreg molnár apó pedig egyszerre csak azt mondja: „Ne féljetek, ne féljetek fiuk!", s egy vízvezetéki vascső formájú csövet erősen forgatott s mihelyt megcsavarta, a várba vezető vízcsatornából a víz emberi nyak vastagságban a kéménynyíláson át egyenesen az ég felé kimenvén, három Szulejmáni minaretnél magasabbra emelkedett s zúgva, dörögve úgy ment ki, hogy midőn legmagasabb pontját elérte, szivárványt játszva szökőkútszerüen leesett, és a Duna folyóba ömlött. Félóráig voltunk a szemléletbe csodálkozással elmerülve. Isten látja, a molnár apó is igen kiváló ember s hála Istennek! Áldásával tisztelt meg, és maga a nagyvezír, Köprölizáde Fázil Ahmed pasa is megnézte e dolgokat, s a tiszteletreméltó öreg molnárnak ötven aranyat ajándékozott, és tíz ákcse fizetésemelést rendel el neki. Ezen külvárosnak harmadik kapuja is e gép malmának ajtója felé nyílik."" 2 EVLIA CSELEBI 1897. J. kép Evlia Cselebi kéziratának egyik oldala