Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
I. Tanulmányok - Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája
A szövegnek általunk problémásnak ítélt részei: 1. „Eme hengerkerekeknél magasabban, egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van, amelynek kerete körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven kis láda van rajta..." - A kocsikerék nagyságú malomkeréken nem fér el az 50, érdemi mennyiségű vizet befogadó ládika, ráadásul ilyen kicsi átmérőjű kerék esetében olyan csekély a forgatónyomaték, hogy még terhelés nélkül sem lenne képes több kereket megmozdítani! 2. „A vaskerék szélein ágyúgolyó formájú, negyven-ötven darab kerek vasgolyó van." - Ezek a golyók csak úgy lehetnek a keréken, ha össze vannak fűzve! Vagyis nem szabadon hajigálta azokat a gép, miként mind a három feltalálónk gondolja. Költői túlzások a szövegben: 1. „A Duna folyó vizének bonyolultan, szűk csöveken és különböző kifundált ékszerű kerekekkel, a mennybolt csúcsával egy magasságban a szikla tetején lévő felsővárba kell jutnia." - A mennybolt csúcsával egy magasságban volt a felső vár - vagyis 60 m magasban. 2. „Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna." - Magyarul: A gép működése nagy zajjal járt. 3. „A víz emberi nyak vastagságban a kéménynyíláson át egyenesen az ég felé kimenvén, három Szulejmáni minaretnél magasabbra emelkedett s zúgva, dörögve úgy ment ki, hogy..." - A szóban forgó minaret egymagában a mi bazilikánk magasságával vetekszik! Valójában 15-20 méternél magasabbra nem kivellhetett a víz. Egy perdöntő fordítási pontatlanság: „A keréken lévő vasgolyók a Duna vizére csapódnak, és azt erővel egy csőbe nyomják." - A fordítás hiányos, amit azzal magyarázhatunk, hogy a fordító - nem ismervén a labdás vízemelő működésének elvét - nem bírta elképzelni, hogy a golyók a vizet alulról lökik a csőbe, ezért inkább kihagyta. A szöveg ugyanis így folytatódik: „És miközben a mozgó golyók folyamatosan egymást követik, a Duna vizét a vascsőbe hajtják, azt a csőben megtartják, és megakadályozzák, hogy a víz visszafolyjon".'' A víz visszafolyását csak úgy akadályozhatják meg a golyók, ha alulról futnak a csőbe, és nem fölülről. Egyéb szövegmozaikok a vízgépről Wernher György, 1542: „Itt, a hegy lábánál toronnyal körülvett hévforrás fakad. Ebből a forrásból olyan bőséggel tör fel a víz, hogy hajdan gabonaőrlő malmot hajtott, most pedig malomszerkezethez hasonló vízemelö gépet működtet, amellyel a vizet az említett toronyba [vagyis a forrásfoglalásnak számító Verpec toronyba] merítik, majd a várba átömlesztik." 4 Egy 17. századi török kézirat a magyarországi török hódoltságról: „Esztergom [...] belső vára a Duna partján, igen magas helyen épülvén, vize nincsen; hanem a legalsó várban, egy bizonyos helyre a Dunából vizet húzván, víztartó van készítve, ezen víztartó fölött van egy tympanum. Midőn a tympanumot forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba fbly.'° Tárik-i Pecsevi: „A Dunában van egy hévforrás, amely malomkereket forgat, és annak a hévforrásnak a vizét ... egy föld alatti csatornával a várhegy aljáig vezetik, és két ember3 Dávid Géza fordítása 4 WERNHER, G. 1746. 5 BÁLINTI I G. 1870. 297-308. pp. Bálinth Gábor török eredetiből fordította. Lelőhelye: Nationalbibliothek, Bécs. Lsz. 1278. (Bálinth Gábor által megadott szám. Sem szerzőjét, sem keletkezésének idejét nem ismerjük."
