Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
I. Tanulmányok - Czeglédi Noémi: Úriszéki bíráskodás a gödöllői uradalomban a 19. század első felében
mas várbörtön. A tömlöc a kastély épületében kapott helyet Csáktornyán a 19. század elején. A köznemesség áristomai cellának kinevezett, biztonságosan zárható raktárak, kisebb helyiségek voltak. Gödöllőn a rabtartás épületéről két biztos adattal rendelkezünk. 1771-ből a birtokközponttá vált mezővárosban, a számtartő házában meglévő zárkák ismertek. 1813-ban viszont már a hajdúk által lakott nyolc szobás, három pincehelységes épület szolgált a birtok börtönéül. A gödöllőinél kisebb, de több szobás, pincerésszel rendelkező hajdúknak is helyet adó ház volt Mácsán és Kartalon (Domus Venatoris et Hajdonis Kartaliensis. Commoditas Frumentarii, Haldonis et Stabulum Boum in Mácsa). 1 Ezek alkalmasak voltak a rabok ideiglenes őrzésére. A falvakból a fogságra vetett jobbágyokat a lehető leghamarabb Gödöllőre kísérték. A földesúri bíróság működtetése - bármilyen mértékű jogokkal is rendelkezzék - a birtokos nemesnek nemcsak joga, kötelessége is volt. A birtokosnak „alattvalói" feletti jogszolgáltatási kötelezettségét az impensio fogalmával kötötte össze a szakirodalom. Az impensio gyakorlásának uradalmi alkalmazottak és tisztek révén is eleget tehetett a földesúr, mert annak az uradalomnak érdekeit szolgáló működését utasítások rögzítették. Tulajdonképpen a nagyobb birtokok, birtokrendszerek urai személyesen nem vettek részt az úriszék munkájában. A bíráskodás megtörténtét - általában a jószágigazgató által - felügyelték, az ebből származó jövedelemmel elszámoltattak. A 18. század során kialakult birtokkormányzati rendszerek pedig elősegítették az úriszékek jogszolgáltatásának nemcsak az ellenőrzését, hanem a korábbi évszázadokénál szakszerűbb, adott birtokrendszeren belül egységesebb lefolyását is. A Grassalkovichok gödöllői birtokán III. Antal idején semmi nem utal a földesúr úriszéket felügyelő magatartására. Mindent a tisztviselői kar intézett, természetesen a praelectus (jószágigazgató), az inspector (uradalmi intéző) és - benevolum sequestrum (jóindulatú zárgondnokság) alatt - a zárgondnok irányításával. A herceg életvitele, abszentista gondolkodása, végül betegsége miatt csupán jótékonykodással került kapcsolatba jobbágyai mindennapi életével. Az uradalom gazdasági életével ellentétben, mely a rossz gazdálkodás miatt többször került nehéz helyzetbe, a jogszolgáltatás kiegyensúlyozottan, a kialakított keretek között folyamatosan történt, 1843-tól ugrásszerű fejlődésnek indult. Mednyánszky János uradalmi inspector Bartal Jánosnak alügyésszé való kinevezését a törvényi szabályozás miatt megszaporodott jogi tennivalókkal indokolta. 2 "' A birtokot irányító tisztek zöme képzett volt, az ügyészi hivatalt nem zugprókátorok vezették. A szakszerűség hiányából adódó vagy szándékosan elkövetett impensio-s vétség nem fordult elő. Ez lényeges, mert így az uradalom megakadályozta a vármegye törvényesnél nagyobb befolyásának kialakulását. A megye és a nagybirtok közötti együttműködés kiegyensúlyozott volt. A 18. századtól az állam ugyanis fokozatosan kialakította az úriszék feletti ellenőrzés lehetőségét, amit a Helytartótanácson és a vármegyéken keresztül gyakorolt. A vármegyének az úriszék felügyeletét ellátó feladatának kialakulása, kiszélesedése megszüntette a birtokosnak jobbágyai felett gyakorolt korlátlan hatalmát. A sedes dominalis előtt hozott ítéleteket 1729-től törvényi előírás szerint is a testimonium legale (törvényes bizonyság) hitelesítette. 24 Tagjai az adott megye szolgabírája és esküdtje voltak, kik egy szavazattal foglaltak helyet a földesúr bíróságának testületében. A törvényes bizonyság nélkül tartott bíróság a széken 21 A kartali vadászok és hajdúk háza. A kasznár és hajdúk szállása és az ökör istálló Mácsán. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Gyűjteményi Önálló Osztály Tervtár F. 134. Delineationes Aedificiorutn Dominii Gedellő Anno 1813. Assumptae T. I. 11. , 41. , 53. 22 Az impensio fogalmái és a poena non impensionis eseteit Kállay István részletesen tárgyalja (KÁLLAY I. 1982.). Lásd még Úriszék 1958. 11-12. pp. 23 GVM Levéltár l/a. 1843. 24 1729. XXVIII. tc. 5. §.
