Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Debreczeni-Droppán Béla: Kondástól a királyig. A Magyar Nemzeti Múzeum látogatói és vendégkönyvei a 19. századból

Az 1860-as években egyre nagyobb igény jelentkezett arra is, hogy a múzeum délutánonként és vasárnap is nyitva tartson. 1864-ben az Ország Tükre így írt az erről szóló kezdeményezésről: „(A nemzeti múzeum igazgatóságához) hir szerint több pesti polgár kérelmet akar benyújtani, hogy az iparos osztály számára a múzeum némely termét vasár- és ünnepnapokon is tartsák nyitva néhány óráig. Mi meg ugy helybeli, mint vidéki lakosságunk érdekében azt is óhajtjuk, vajha a múzeum termeinek nyitva tartását a délutánra lehetne áttenni, mert a honoratiorok, a tanuló ifjúság, a hölgyek s az ügyekben beránduló vidékiek délutánonkint csakugyan jobban ráérnek, hogy e nemzeti intézetünk műkincseit s ritkaságait gyönyörködve és tanulságosan szemlélhessék."

43 Az indítványozók, ha nem is rögtön és nem is teljes mértékben, de célt értek: 1866 májusától a Nemzeti Múzeum vasárnap is várta a látogatókat.

44 1866-ban még egy másik jelentős eseményre került sor. Június 4-én, 28 évi elzártság után, megnyílt a múzeum Széchényi Országos Könyvtárának nagy olvasóterme, így ettől kezdve már nemcsak a szük kutatóközönséget, hanem a nagyközönséget is fogadni tudta, mégpedig a vasárnap kivételével, minden nap reggel 9-től du. 2-ig.

45 Az olvasók számára talán ekkor nyitották az első látogatási naplókat, amelyek azonban csak 1889 óta állnak a rendelkezésünkre,

46 és jól elkülönülnek a könyvtárat mint gyűjteményt megtekintő vendégek számára fenntartott könyvtári vendégkönyvtől. A Nemzeti Múzeum első vendégkönyvei Manapság már több helyen használnak vendégkönyvet: éttermekben, szállodákban, boros pincékben, különböző, általában ünnepélyes rendezvényeken. Mégis, ha vendégkönyvről van szó, akkor majd mindenki a múzeumi vendégkönyvekre gondol. Olyannyira, hogy egy-egy múzeumi kiállítást az utóbbi évtizedekben már nem lehetett és napjainkban sem lehet elképzelni vendégkönyv nélkül. Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Múzeum használatban volt hat legrégebbi vendégkönyvét mutatnám be. E kötetek egyúttal Magyarországon az első múzeumi, illetve könyvtári vendégkönyvek, vendéglajstromok. Ez utóbbi megnevezés talán jobban visszaadja e könyveknek a jellegét, hiszen - és ez talán a legnagyobb különbség a mai vendégkönyvekhez képest - ezekben még nem szerepelnek vélemények, legfeljebb egy-két megjegyzés, ami arról szól, hogy milyen szép a gyűjtemény és milyen örömet okozott a megtekintése. A látogatói véleményeknek a 19. században még az újságok adtak teret és persze maguk az újságírók is egy-egy múzeumi hír kapcsán gyakran kifejtették bíráló vagy elismerő véleményüket az intézményről. Elsősorban a látogatók panaszai jelentek meg az újsághasábokon, amelyek legtöbbször a kiállítást felügyelő múzeumi tisztviselők, szolgák durva, szemtelen viselkedéséről, a tárgycédulák, azaz a tájékoztatás hiányáról, az egyes tárak zárva tartásáról szóltak. A múzeumlátogató tehát ekkor még általában csak a nevét és látogatása időpontját jegyezte be a vendégkönyvbe. Sok esetben azonban odaírta a neve mellé, hogy honnan jött és mi a foglalkozása, titulusa. Kezdetben főként latinul, egy-kétszer magyarul (először magyarul 1807. ápr. 29-én „Mitsinyei Benitzky Lajos Báni Titoknok" beírása), németül, folyó gót betűkkel ritkábban. Elsősorban egyetemi, középiskolai professzorok, a táblabíró világ, pa43 Az Ország Tükre. 3. évf. 1864. ápr. 1. 10. sz. 118. p. 44 Fővárosi Lapok. 3. évf. 1866. febr. 22. 42. sz. 167. p. Minden vasárnap más-más osztály tartott nyitva. Ld. Vasárnapi Újság. 17. évf. ápr. 10. 15. sz. 185. p. 45 BERLÁSZ j. 1981. 491. p. Berlász Jenő 100-150 főre teszi a könyvtár évi kutatóforgalmát. 46 A könyvtár olvasótermének látogatási naplóit jelenleg az OSZK irattári raktárában őrzik.