Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Vadászi Erzsébet: Esterházy-bútorok a Fügedi-leltárak tükrében
bronzdísze: kilenc kandeláber tartotta virágfüzér, amelynek öblében hatágú csillagok találhatók. Kétoldalt akantusz levél és palmetta közé komponált antikizáló nöi fej látható. A szárnyas khimérák a Fontainebleau-i, Versailles-i, Compiegne-i kastély bútoraival tartanak rokonságot, a káva bronz díszeit feltehetőleg a Lignereux üzletét átvevő, császárnak is dolgozó Pierre-Philippe Thomire (1751-1843) Charles Percier és Pierre Francois Fontaine rajzai alapján készítette. 14 A kismartoni, majd a budai palotában álló konzolhoz - Compiegne-hez hasonlóan egykor kandalló is tartozhatott, amelynek a bombatámadás következtében elpusztult szárnyas khiméra töredékeit gyűjteményünkben őrizzük. A klasszikus szimmetriát megtartó hagyományos francia intérieurben ugyanis a kandalló a szintén fal mellett álló konzolasztal megfelelője. A pilaszterek, olykor hermák tartotta konzol, hátul tükörfalas megoldással, noha korábbi időre is visszavezethető, valójában a konzulátus korszakára jellemző bútor. Mintalapokon 1802 körül jelenik meg. Az egyiptizáló motívumok alkalmazásának Franciaországban külön aktualitást ad Napóleon egyiptomi hadjárata. A forma és a díszítés alapján a budapesti konzol készítésének legkorábbi időpontja 1798. A tárgy készítésének felső határát a tárgyon lévő etiquette adja meg, amelyen még a Vivienné utca szerepel, ismeretes viszont, hogy Lignereux 1804-ben már a Taitbou utcában lakik. Számlát, vagy inventárium cédulát a konzolra vonatkozón eleddig nem találtunk, bár kismartoni inventáriumokban több helyen említenek empire bútorokat; marad a feltevés: a császárral tárgyaló Esterházy II. Miklós a császár udvari szállítójától személyesen vásárolhatta berendezési tárgyait. A konzolasztalt a közelmúltban kiállították a Compiegne-i kastélyban a Nicolas II Esterházy, ún prince hongrois collectionneur c. kiállításon is, amely Az ízlés története Európában a XVIII-XIX. században sorozat nyitánya volt. IRODALOM LEDOUX-LEB ARD, Denis 2000. Le mobilier français de XIX. siècle (1795-1889). Paris. 83-84. pp. MRAVIK László 1998. Sacco di Budapest. Depredation of Hungary, 1938-1946. Bp. 98-99. pp. SZABOLCSI, Hedvig 1962. Martin-Éloy Lignereux, ébenista illustre sous le Consulat. Acta Históriáé Artium, Tom. 8. Bp. 279-298. pp. VADÁSZI Erzsébet 2007. Magyar Versália. Bp. 14 Vadászi, op. cit. Kat. no. 35, Fügedi szám: LX/32.