Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Lakatos Sarolta: A Kállayak gyűjteménye

A Kállayak gyűjteménye Lakatos Sarolta A honfoglalás kori Balogsemjén nemből eredő nagykállói Kállay nemzetség és Szabolcs vármegye történelme all. századtól sok szálon összefonódott. A família az évszázadok alatt megyei főszolgabírók, táblabírók, alispánok, főispánok mellett minisztereket, és miniszterelnököt, országgyűlési követeket, képviselőket adott Magyarországnak. Apáról fiúra szállt családjukban a tudomány és kultúra támogatásának hagyománya. Kállay Miklós (1754-1820) szabolcsi alispán 1807-ben 10 ezer forintot adományozott a Ludoviceum céljaira, nagykállói udvarházában gyakori vendégek voltak a hazai színjátszás jeles képviselői, s külföldi zeneművészek. Kállay András (1849-1919) szabolcsi főipán, bőkezű mecénása volt a Vöröskeresztnek, a megyei múzeumnak, a nyíregyházi dalárdának, alapítványt tett a megye legjobb néptanítóinak évenkénti jutalmazására. Kállay Ödön (18151879) 1848-as kormánybiztos, a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta családülési döntés nyomán a Kállay nemzetség felbecsülhetetlen értékű levéltárát (ma az Országos Levéltárban), a kutatók máig igen fontos írott forrásanyagát. A példákat hosszan sorolhatnánk. Legutóbb pedig Kállay Kristóf dr. múzeumot alapított Nyíregyházán. Nagykállói dr. Kállay Kristóf (Nyíregyháza, 1916. 12. 07-Budapest, 2006. 04. 26.), Kállay Miklós miniszterelnök elsőszülött fia az édesapa magántitkára 1942-1944-ben, római emigrációba kényszerült 1946-ban. Elismerésre méltó karriert futott be (Európai Állattenyésztési Szövetség főtitkára, FAO Európai Osztály vezetője), köztiszteletben álló, ismert ember lett. Római otthonában a semmiből épített fel egy magyar világot hitvesével, kézdivásárhelyi Vásárhelyi Vera (19202000) Sík Sándor irodalmi díjas írónővel.

1 Amikortól már tehette, anyagi helyzete megengedte, Kállay Kristóf gyűjtötte, saját pénzén vásárolta, tulajdonába mentette a magyar kultúra nyugaton kallódó, általa fellelt tárgyi és szellemi emlékeit, s különösen szerencsés esetekben néhány családi relikviát. Római magángyűjteményében az 1980-as évek végére, az általa vásárolt tárgyakon, írott forrásokon túl, báró altorjai Apor Gélbor,

2 őrgróf Pallavicini Hubert,' Sir Frederic és Oliver Duncan,

4 Sebastiano Baggio kardinálisa bárcziházi Bárczy István

6 neki adományozott, kivételes értékű muzeális tárgyai, írott forrásai is megtalálhatók voltak. 1 A Sík Sándor irodalmi díjat Rómában alapították a Katolikus Szemle munkatársai s barátaik. Az első díjat Fáy Ferenc kapta (1973). a következőt Lökkös Antal (1974), a harmadikat Vásárhelyi Vera. A díj 1978 után megszűnt. 2 Báró altorjai Apor Gábor dr.juris (Sepsiköröspatak, 1899-Róma, 1969) a Monarchia összeomlásától 1944-ig a Külügyminisztérium alkalmazásában állt, dolgozott európai nagykövetségeinken is. 1944-ben, a német megszálláskor visszaadta megbízólevelét, élete végéig Rómában élt, ott van eltemetve. Magas rangú máltai lovag volt, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárja 1952-1958 között, 1968-tól haláláig a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke. Testvéröccse a vértanúhalált hall, boldoggá avatott Apor Vilmos győri megyéspüspök, máltai konventkáplán. 3 Őrgróf Pallavicini Hubert dr.juris (Ujarad, 1912 - Rapallo, 1998), 1938-tól a Külügyminisztérium alkalmazásában állt 1944-ig, 1945-ben Rómába települt. 1947-től magas rangú máltai lovag: a Szuverén Máltai Lovagrend szertartásmestere (1950), a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke (1953-1968), a Rend Szuverén Nagytanácsának tagja (1968-1978). 4 Sir Frederic Duncan (1859-1929) bécsi angol nagykövet 191 l-l 3-ban, az ő fia Oliver (1892-1965) hagyatékából épült fel 1967-ben a mai Római Magyar Szent István Ház az olasz fővárosban 5 Sebastiano Baggio (1913-1993), a Szuverén Máltai Lovagrendhez akkreditált kardinális patrónus. 6 Bárcziházi Bárczy István dr .juris (Budapest, 1882-Clarens lez Montreux, 1952) a két világháború között adminisztratív államtitkár, 1921-1944 között a minisztertanács üléseinek szerkesztője, 1927-től máltai lovag.